Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - II. Szesztay Károly: A vízjárás előrejelzésének néhány módszere

Vízjárás előrejelzése 285 A csapadék területi és időbeli eloszlásának egyetlen mutatószámban való összefoglalása helyett készíthetők többváltozós kapcsolati ábrák is, amelyeken a súlyozási arányszámokat az egyes mezőnyök görbéinek elrendeződése fejezi ki. Célszerű lehet az előrejelzés kiadásáig lefolyt vízmennyiségnek független változóként való bevonása, mert ez bizonyos mértékig a téli hőmérsékleti, ill. hóviszonyokat jellemzi és az előrejelzés ebben az esetben közvetlenül a kérdéses időszakban várható lefolyást adja (33. ábra). Az utolsó mezőnyben meg lehet s TI SI A, TISZA ÚJLAK Ш-WIQ Március -tnqfusí közepvlzhozam, 4

s (e) , 300 , m 33. ábra. Segédlet a tavaszi lefolyás hosszúidejű előrejelzésére Fig. 33 Aid for the long-range forecasting о/ the spring runo/f. (a = precipitation in the period October — February, b = precipitation in the period September — November, с = mean discharge during November — February, d = precipitation during March — May, e — mean discharge during March — May) adni az előrejelzés kiadása utáni hónapok csapadékának a hatását kifejező izometrikus vonalakat, amelyeknek segítségével az előrejelzés valamely mértékadóul elfogadott, vagy előrejelzett tavaszi csapadék esetére közvetlenül átszámítható. * A bemutatott előrejelzési eljárás fizikai alapja és sikere elsősorban a nyári vízhozamok összetételének függvénye. IIa a nyári kisvízhozamok a teljes nyári vízszállításnak csak jelentéktelen hányadát fedezik, előrejelzésre alig nyílik lehetőség, mert a lefolyás elsősorban az egyidejű nyári csapadékok alakulását követi. Tisztább képet kapunk tehát az előrejelzés esélyeiről, jobban áttekinthetjük a felszín alatti összegyülekezést szabályozó tényezőket és végső fokon megbízhatóbbak lesznek az előrejelzések, lia a nyári teljes lefolyás, vagy az évi közepes vízhozam helyett a 2. ábra szerinti szétválasztással kielemzett felszínalatti