Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)
3. füzet - II. Szesztay Károly: A vízjárás előrejelzésének néhány módszere
Vízjárás előrejelzése 291 gálhatnak tájékoztatásul. Ha a í XI 1_i és F e érték nem tér el jelentékenyen a sokévi átlagtól közelítő tájékoztatásra a 3. jelű egyszerű kétváltozós összefüggés is felhasználható. A bemutatotthoz hasonló segédleteket a szeptember—december, ill. szeptember—február időszak csapadéka alapján is ki lehet dolgozni. Az általában májusban kialakuló legmagasabb vízállást tehát január éjén lehet legkorábban előrejelezni és az előrejelzést — az időközben lehullott csapadék, ill. az észlelt hőmérséklet alapján — hónaponként fokozatosan javítani lehet. Minthogy az adatok szóródásának legfőbb oka az előrejelzés kiadása utáni hónapokban lehulló csapadék, a pontosságot a hosszúidejű csapadékelőrejelzéssel jelentékenyen fokozni lehetne, amire nézve már vannak biztató kezdeményezések [18]. Az előrejelzéseket a feltételezett, ill. mértékadóul elfogadott tavaszi csapadék és a különböző mértékű vízeresztések esetére részletezetten célszerű összeállítani (28. ábra). 111. AZ ÁTLAGÉRTÉKEK ÉS A HATÁRÉRTÉKEK ELŐREJELZÉSE Bizonyos vízgazdálkodási feladatokhoz nincs szükség a vízjárás részletes előrejelzésére. Elegendő bizonyos elkövetkező időszak átlagos vagy szélsőséges vízjárási viszonyainak ismerete. Tározásos vízgazdálkodásnál például, az öntözés céljára a tavaszi árhullámokból visszatartandó vízmennyiség megállapításához, a nyáron várható átlagos vízhozamból kell kiindulni. Ipari vagy városi vízellátást szolgáló létesítmények üzemében és a hajózás számára főként a várható legkisebb vízhozamok, ill. legalacsonyabb vízállások előzetes ismerete a kívánság. Az alábbiakban két ilyen előrejelzési feladat megoldásának rövid leírását találjuk. A részletek és a hosszúidejű előrejelzés más módszerei tekintetében az irodalomra utalunk [7, 8 fejezet; 17, 21]. 1. A nyári lefolyás hosszúidejű előrejelzése Tartós szárazságok idején a vízfolyásokat a mederhálózatban és a vízgyűjtőterület felszíne alatt tározódott vizek táplálják. A vízhozamok elapadásának •ütemét a közvetlenül megelőző hetek időjárása és a tél folyamán a hótakaróban, ill. a talajban felhalmozódott vízkészlet befolyásolja. Jelentékeny felszín alatti tározódás (karsztos területek, vastag és laza szerkezetű fedőréteg) esetében a megelőző év, vagy évek csapadékának a hatása is számottevő lehet. A megelőző télen és az azt megelőző évben hullott csapadék területi és időbeli eloszlását a nyári vízhozamok szempontjából legjobban kifejező mutatószámot az alábbiak szerint lehet összeállítani [16, 7]: a) Kiszámítjuk a vízgyűjtőterületre hullott havi csapadék mutatószámát a С = а гС г + a 2C 2 + + a nC n (17) képlet szerint, ahol С,- az egyes állomásokon észlelt havi csapadékmennyiség, dj pedig az állomás súlyszáma. Az állomások súlyszámát részletes vízhozamnyilvántartás esetében az egyes részvízgyűjtőkre jellemző átlagos lefolyási ténye-
