Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

2. füzet - VIII. Kisebb közlemények-Ismertetések

240 Kisebb Közlemények lenne a tározótérben levő ideiglenes szivattyútelepet elbontani, és az alvíz felőli oldalon egy másik, ugyancsak ideiglenes szivattyútelepet megépíteni. Ebben az esetben a tározó feltöltése kb. egy évvel korábban kezdődhetne meg, mint akkor, ha megvárják a végleges szivattyútelep elkészültét. Gazdaságossági számításokat végeztek annak megállapítására, hogy a két eset közül melyik kedvezőbb. A számítások eredményei azt mutatták, hogy célszerűbb az ideiglenes szivattyútelepet elbontani és az alvíz felőli oldalon egy másik, ugyancsak ideiglenes telepet megépíteni és ennek megfelelően a tározó feltöltését korábban megkezdeni. A végleges szivattyútelep gépeinek beszerelése csak 1958-ban fejeződött be. Ezután bontották le a mentett oldalon épült, immár második ideiglenes szivattyútelepet. Jellemző építési adatok A gátba 60 000 m

;

l agyagos földanyagot építettek be. A víz felőli oldalra 9400 m

2 kőburkolatot helyeztek el. A gát építése során megmozgatott földmennyiség 250 000 m

3 volt. A túlfolyó, a szivattyúház és az erőmű megépítéséhez 17 800 m

:1 betont használtak fel. Figyelembe véve az építendő gát közelében található építési anyagokat, úgy tervezték, hogy a gátat földből építik meg. A víz felőli oldalt 90 cm vastag, 3 rétegű kavicsszűrőre helyezett 30 cm vastag kőburkolattal látták el. Az alvíz felőli oldalt füvesítették. A gát építésének ellenőrzésére a helyszínen talajmechanikai laboratóriumot létesítettek. Az építés folyamán kísérleteket végeztek arra vonatkozóan, hogy a rendelkezésre álló tömörítő eszközök közül melyik a leghatásosabb. A kísérletek "eredményei szerint a legjobb tömörítő eszköz a traktorral vontatott szovjet pneumatikus tömörítőhenger volt, amelynek fajlagos nyomása részleges terhelés esetén 3,3 kg/cm

2, teljes terhelés esetén pedig 5,5 kg/cm

2. Az agyag beépítésének legkedvezőbb víztartalma 17,9 — 21,0% között ingadozott. Az anyagot 20 cm-es rétegekben terítették el és 3 — 7 járat volt szükséges a megfelelő tömörség elérésére. A betonépítmény mellett kisebb súlyú tömörítőeszközt alkalmaztak. A földgát építésénél átlagosan 700 — 800 m

:

i földanyagot építettek be naponta, 6 szkréper segítségével, 800 m-es anyaggödör távolsággal. Az egv napon beépített legnagvobb földmennyiség 1000-1200 m

;

! volt. Mérések a létesítmény ellenőrzésére Már a tervezésnél gondoltak arra, hogy a létesítményt fel kell szerelni az ellenőrző mérésekhez szükséges berendezésekkei. Ezeknek legnagyobb részét valóban be is szerelték és az ellenőrző méréseket folyamatosan végzik. Ezeknek során vizsgálják egyrészt a gát és az altalaj szivárgási viszonyait, másrészt a gáttest és az építmények süllyedését. Az építmények süllyedésének" meghatározására szolgáló első mérés, az alapmérés, 1958 júniusában történt meg. A második mérés — amelyet 1958 novemberében hajtottak végre — azt mutatta, hogy a két szintezés között eltelt idő alatt a felvíz felőli oldalon elhelyezett pontok maximális süllyedése 10,5 mm, az alvíz felőli oldalon levőké pedig 13,4 mm volt. Az ellenőrző mérések céljára létesített fixpont hálózatban észlelt legnagyobb süllyedés 1,2 mm volt. A talajvíz szintjét megfigyelőkutak segítségével mérték. Vizsgálták az alapozási szintnél, valamint a mélyebb rétegekben érvényesülő talajvíznyomás alakulását is. A gáttesten átszivárgott vizet a gát alvíz felőli oldalán dréncsövekkel gyűjtik össze és egy aknába vezetve megmérik a mennyiségét. A tervek szerint a tározót csak az ellenőrző mérésekhez szükséges berendezések megépülte és az első mérések elvégzése után szándékoztak feltölteni. Sajnos ez nem így történt és ezért a későbbi mérések során nagyon sok olyan fontos érték meghatározására nem volt mód, amelyek a mérési eredmények teljes kiértékeléséhez elengedhetetlenül szükségesek lettek volna. A tározótér feltöltését sem végezték a tervezettnek megfelelően. Az első húsz hónap alatt észlelt aránylag nagymértékű szivárgás a tározó gyors feltöltésével magyarázható. Feltételezik, hogy a szivárgások idővel csökkenni fognak. A mérések eredményei szerint a talajvízszint ingadozások nem követik a tározó vízszínének ingadozását. Az eddig elvégzett mérések eredményei azt mutatták, hogy a betonépítmények alatti talajt injektálással kell megerősíteni. Az injektálást 5 —10 m-es mélységben cementtel stabilizált agyaggal végezték.