Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

2. füzet - III. Issekutz György: A délpesti ipari vízmű

180 Issekutz György miféle károsodás nem jelentkezett. A szifoncsatornát és a szivattyúházat hagyományos módszerekkel minden különösebb nehézség nélkül megépítették. Egyetlen nehézséget az a tény okozta, hogy a talajvíz az építés során megemelkedett és agresszivitása is megnőtt, az építés ideje alatt állandóan víztelenítő szivatytyúkat kellett üzemben tartani, valamint a műtárgy megépítése után a vízszín állandó lesüllyesztése érdekében szivárgó rendszert kellett építeni. A III. sz. vízműtelep 2X10 000 m

3-es medencéjének földmunkáját, tekintettel a 15 000 m

3 földmozgatásra, gépi erővel végezték. A mintegy 6000 m

2 alapterületű munkaárok középpontjában elhelyezett vonóköteles kotró a kiemelt földanyagot az átlagosan 2,80 m mély munkaárokba rámpán lehajtó dömperekrerakta. A talajjavító réteg kavicsanyagát ugyancsak dömperrel szállították. A monolit vasbeton szerkezetek betonozását a munkaárok szélén elhelyézett keverőgéppel és csilleszállítással oldották meg. A vasbeton fö- i démgerendákat a tervtől eltérően szintén monolit kivitelben készítették, a födémpaneleket a medence fenéklemezén járó Michigan típusú daruval helyezték el (10. ábra). A medence fenéklemezét és oldalfalait — a zsugorodási repedések kiküszöbölése érdekében — szegmensekben betonozták (11., 12. ábra), utoljára betonozták be az oldalfalon kihagyott — a Michigan típusú daru lejárásához szükséges — kaput. A medence vízzáró vakolatának felhordása után a medencét a szükséges nyomáspróbának alávetették és ennek eredménye a lehető legjobb volt. Az egyes csőszakaszok építését a szokásos csőfektetési módszerekkel dúcolt munkaárokban végezték. Annak ellenére, hogy a tervezést megelőzően közműfeltárást végeztek, több helyen a nyomócső a terven fel nem tüntetett más közmű. vei ütközött. Ilyenkor — kivéve a csatornával való keresztezést — az általában lényegesen kisebb átmérőjű más közművek áthelyezésére került sor, néhol azonban a közművek elhelyezésének szükségessége már a tervezés során is nyilvánvaló volt. Az ún. 12. jelű csőszakasz (Vajda Péter u.) egy részét — anyagbeszerzési nehézségek miatt — nem terv szerinti öntött vas csőből, hanem 0 800 mm-es 12 mm falvastagságú hegesztett hengerelt lemezcsőből építették. A munkahelyre 2—3 m-es darabokban kiszállított acélcsöveket a munkaárkon kívül 20—25 m-es csőszálakká hegesztették. Az így összehegesztett csöveket egy darabban csigasorral engedték le a munkaárokba és a csövek záradékánál ideiglenes ablakon keresztül végezték el a csövek belső oldalának összehegesztését. A csőhálózat építésénél általában nem volt szükség víztelenítésre, néhány szakaszon azonban — tekintettel a magas 10. ábra. III. sz. Vízműtclep. A medence vasbeton födém elemeinek behelyezése Bild 10. Wasser Werksanlage Л'о III. Einhebung der Stahlbeton-Deckenelemente des Behälters