Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

2. füzet - III. Issekutz György: A délpesti ipari vízmű

176 Issekutz György A két medence közé a csőkamrához csatlakozva épül a felső zóna átemelő szivattyúháza. A középen levő gépteremben négy EGR 150 típusú Q = 125 l/s vízszállító képességű, h = 38 ín összemelő magasságú vízszintes tengelyű centrifugál szivattyú van, melyek közül három üzemi szivattyú, vízszállító képessége tehát 33 000 'm

3/nap, a negyedik szivattyú üzemi tartalék. A szivattyúk meghajtó motorjai 80 kW teljesítményű, R 142 típusú villamos motorok. A tartalék energiát Ganz típusú 300 LE teljesítményű Diesel-generátor szolgáltatja. A villamosenergia-ellátás elvi megoldása a II. sz. vízműtelepével azonos, két 400 kVA-es teljesítményű transzformátorral, a primér kapcsolótér azonban nem a szivattyúházban, hanem a telek utcai frontján elhelyezett külön kapcsolóházban van. A szivattyúházban vannak a szociális helyiségek, telepvezető iroda, műhely és kazánház. A csőhálózat felső övezetének szolgálati medencéje a Szlávy utca és Duda utca sarkán létesítendő ún. Szlávy utcai 1000 m

3-es víztorony (7. ábra). A víztorony túlfolyószintje 173,12 m A. f., fenékszintje 164,74 m A. f. Két cellás monolit vasbeton szerkezetű medencéje kör alaprajzú. A víztorony, kivéve a már említett medencét és a talajjavító rétegre helyezett gerenda csillaggal merevített alaplemezt, előre gyártott elemekből készül. A nyolc előre gyártott vasbetonpillért gyűrűgerendák kapcsolják össze térbeli keretszerkezetté, a tér elhatároló és lefedő elemek kazettás vasbeton panelek. A medence szolgálati vezetéke 0 400 mm. Az előre gyártott szerkezet alkalmazásával a víztorony minimális állványozással építhető meg, a nagyméretű vasbeton elemek terv szerinti helyükre acélszerkezetű bikákkal emelhetők. A csőhálózat, mint már említettük, alsó és felső övezetből áll (1. ábra). Az alsó övezet U alakú körvezeték hálózat, több átkötéssel. Az I. sz. vízműteleptől kiinduló északi ág a Könyves K. körúton, Vajda Péter utcán, Gyömröi úton (0 800 mm, (Sibrik Miklós úton (0 600 mm), a déli ág a II. sz. vízműteleptől ^kiindulva az Illatos úton (0 800 mm), Határ úton, Vak Bottyán utcán, Újhegyi úton) 0 600 mm) haladva jut el a III. sz. vízműtelepen levő szolgálati medencéhez, felfűzve a fogyasztók nagy részét. Az északi és déli gerincvezeték négy helyen van átkötve~ (Gubacsi út, Száva utca, Vasgyár utca, Újhegyi, illetve Gyömrői út, 0 600, illetve 0 500 mm), ami a kellő biztonságú üzemet messzemenően biztosítja. A kispesti üzemeket a déli gerincvezetékre két helyen rákötött körvezeték rendszerű elosztóhálózat látja el ipari vízzel (0 300, illetve 0 200 mm). A felső övezet csőhálózata 3 főágból álló körvezeték ugyancsak átkötésekkel. Természetesen a csőhálózat megfelelő (ürítő, légtelenítő stb.) szerelvényekkel ellátott és mintegy 1000 m-enként tolózárral szakaszokra osztott. A csőhálózatok egyes szakaszainak szerkezeti, kialakítása, a Fővárosi Vízművek gerincvezetékeinél alkalmazott és bevált elvi megoldásokkal azonos. Lényeges különbség van azonban az egyes csomópontok kialakításánál, ,ui. az ipari vízmű csak gerincvezeték rendszerből áll, elosztó hálózat nélkül. így az egyes csomópontoknál megfelelő átkötő és ürítő vezetékeket kellett beiktatni; ezenkívül a nagyméretű szakasz elválasztó tolózárakhoz minden esetben megkerülő vezetéket'terveztek. A csőhálózatokat a nyomáskiegyenlítés módszerével méretezték, általában V = 1,0 m/s vízsebesség alakul ki. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet külön tanulmányt készített a csőhálózatba kerülő hordalék viselkedésére, mely szerint 0,4 m/s vízsebesség alatt alakulhat csak ki számottevő lerakódás. A hálózat karbantartása tehát a tűzcsapokon és ürítőkön átöblítéssel, esetleg a medencéről visszamosással megnyugtató módon megoldható. A csőhálózat anyaga a tervek szerint 0 800—0 400 mm-ig öntött vas, 0 300 mm alatt azbesztcement nyomó-