Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

2. füzet - III. Issekutz György: A délpesti ipari vízmű

Délpesti Ipari Vízmű 167 Az ipari vízellátás elkülönítésére két lehetőség van: a) egy gyárat vagy gyárcsoportot ellátó ipari vízmű létesítése, vagy b) nagyobb terület (egész város) ipartelepeit ellátó ipari vízmű építése. A két rendszer kiválasztásánál irányadó szempontok: 1. a vízbeszerzési lehetőségek (hidrológiai és hidrogeológiai adottságok); 2. a fogyasztók területi elhelyezkedése; 3. a fogyasztók nyomás és vízminőségi igényeinek egyezése, illetve eltérése (megjegyzendő, hogy amennyiben előbb épül az ipari vízmű és utána az ipartelepek, az ipartelep technológiájával bizonyos mértékig alkalmazkodni lehet az adott vízminőséghez, míg ellenkező esetben az ipari vízműnek keli különböző minőségi igényeket kielégítenie, illetve azokhoz alkalmazkodnia): 4. a vízmű szakszerű üzembentartása; J. a villamos energiaigény; 6. a gazdaságossági követelmények. Természetes, hogy az itt említett szempontok szerinti elbíráláshoz elengedhetetlenül szükséges az ipari vízzel ellátandó terület körülhatárolása, valamint a fogyasztás mennyiségi és minőségi igényének ismerete. A tervezés megindítása előtt Pest déli részén levő összes ipari üzemre kiterjedő adatgyűjtést a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat végezte el. A begyűjtött adatok alapján megállapították, hogy a vízzel legrosszabbul ellátott nagy vízfogyasztású ipari üzemek túlnyomóan Kispesten és Kőbányán, valamint az Illatos út és Gubacsi út környékén találhatók. A szétszórt kisebb vízigényű fogyasztók figyelmen kívül hagyásával meg lehetett határozni azt a területet, amelyen a fogyasztók kielégítése indokolt és gazdaságos. A fogyasztási adatok szerinti összes vízigény — figyelembe véve a várható fejlődést és esetleges új ipari üzemek létesítését — kereken 100 000 m

3/nap. Az adatgyűjtés alapján mérlegelve az említett hat szempontot, a következő eredményekre juthatunk: ad 1. Közismert, hogy Kőbánya és Kispest hidrológiai viszonyai nem teszik lehetővé nagyobb mennyiségű víz kitermelését. A víz ugyanis igen mélyen és kis mennyiségben található. A kőbányai területen jelenleg üzemben tartott több nagymélységű kút a vízszínt állandó süllyedéséhez vezetett, tehát új kutak telepítéséről szó sem lehetett, sőt a meglevő kutak kihasználási fokát is lényegesen csökkenteni kell. A szükséges ipari vízmennyiséget tehát a Dunából kell biztosítani célszerűen nagyméretű, a teljes szükségletet fedező vízkivételi művel. ad 2. Az üzemek csoportos elhelyezkedése lehetőséget nyújt az összes érdekelt üzemet kielégítő ipari vízmű gazdaságos megépítésére. ad 3. A fogyasztó ipari üzemek a vizet túlnyomó mennyiségben hűtővíznek és kazántápvíznek használják, tehát a minőségi követelményeik nagyjából megegyeznek. A csak mechanikailag szűrt Duna-víz általában megfelelő. A nyomásigények összehangolása már nehezebb feladat volt. Ennek oka főleg topográfiai adottság, hiszen az üzemek és gyárak építkezési jellege nagyjából azonos. (Nagymennyiségű ipari vizet emeleti szinten általában kevés üzem használ fel.) A tűzoltóvízigény kielégítése külön nehézséget nem jelentett. Két nyomásövezettel az összes érdekelt üzem megfelelően kielégíthető és a kőbányai magaslatok üzemeit kellett csak mintegy 30 000 m

3/nap másodszor is átemelt vízzel ún. felső övezetről ellátni. act 4. Nem vitatható, hogy a FővároSi Vízművek kezelésébe áladolt ipari vízmű szakszerű üzemben tartása minden más megoldásnál jobban biztosítható.