Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

2. füzet - IV. Oroszlány István-Perényi Károly: Az esőszerű öntözés Olaszországban

AZ ESŐSZERŰ ÖNTÖZÉS OLASZORSZÁGRAN OROSZLÁNY ISTVÁN ÉS PERÉNYI KÁROLY

1 626.845(45) 1. Vízgazdálkodási szempontból jelentős tényezők „Poca acqua e molta luce", azaz kevés víz és sok fény. Ez jellemzi Olaszországot majdnem az ország egész területén. Ennek megfelelően ebben az országban a mezőgazdasági vízgazdálkodás és ezen belül az öntözés mindig jelentős szerepet játszott. Ez a természeti adottság váltotta ki azt is, hogy az olaszok a vízépítés tudományában az élen haladók közé tartoznak. A 48.5 millió lakost számláló ország összterülete 30 906 000 ha, a lakosság sűrűsége tehát mintegy 150 fő/km

2, ez kétszerese a 100 év előttinek. Az ország területe művelési ágakként a következőképpen oszlik meg: szántóföldi terület 12 753 000 ha, fával 'telepített terület 2 280 000 ha, állandó rét és legelő 1 510 000 ha, időszakos legelők 4 507 000 ha, erdők 5 563 000 ha. műveletlen termőterület 1 926 000 ha és terméketlen 2 367 000 ha Ezek az adatok 1951. évből származnak, de nagyságrendileg ma is jellemzik Olaszországot [17]. Hogy az olasz öntözéseket helyesen ítélhessük meg, szükséges Olaszország természeti adottságait részletesebben elemezni. a) A domborzat Az ország összterületéből 38,6% hegyvidék, 40,5% dombvidék és 20,9% síkság. Részletesebben : a termőterületből síkság Észak-Olaszország 32%, Közép-Olaszországban 10% és Dél-Olaszországban, illetőleg a szigeteken 15%. A Pó-völgy Észak-Olaszország hatalmas síksága, egyben itt legfejlettebb a mezőgazdaság. Termékenysége nem a természetadta lehetőségek közvetlen következménye, hanem századok kemény munkájának eredménye. A Pó mocsaras területeinek vízrendezése, az árvízvédelem megszervezése, az öntözéses gazdálkodás bevezetése hozta magával, hogy ezek a területek a szántóföldi művelésbe bevonhatók voltak. A Pó északi partján homok és kavics altalajú területek feküsznek, felül viszonylag vékony termőréteggel. A déli partján elsősorban agyag alapkőzeten fekvő talajokat találunk. Dél felé haladva az agyagos talajok mindinkább szaporodnak. A nehezen művelhető agyagtalajok megművelése szintén hosszú évszázados harcok eredménye. A legsivárabb a helyzet Dél-Olaszországban, ahol a sík területek jelentéktelenek, sok az agyagtalaj, a sziklás altalajú vékony termőrétegű terület, mely mostoha körülményeket biztosít a mezőgazdasági termeléshez. 1 Szerzők a tanulmány megírásához Oroszlány István 1959. évi olaszországi tanulmányúti tapasztalatait és az utóbbi évek esőszerü öntözéssel foglalkozó irodalmának adatait dolgozzák fel és adnak áttekintő képet az olasz esőszerű öntözésekről és annak fejlődéséről. (Szerk.)