Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

2. füzet - III. Dobos Alajos-Salamin Pál: Az esőztető berendezések szórófejének vizsgálata

AZ ESŐZTETŐ BERENDEZÉSEK SZÓRÓFEJÉNEK VIZSGÁLATA DOBOS ALAJOS és SALAMIN PÁL a műszaki tudományok kandidátusa 626.845.002.54 Az esőszerű öntözés a belterjes mezőgazdasági üzemben a termésátlagok emelésének egyik legkorszerűbb módja. Előnyei, mint az Országos Vízügyi Főigazgatóság egyik kiadványában olvashatjuk, hogy az öntözővíz esőhöz hasonlóan oxigéndúsan hull a növényzetre, kedvezően hat a mikroklímára, a növényt páradús levegő veszi körül, bármilyen domborzatú terepen alkalmazható, nincs költséges tereprendezés, nem ronthatja a talaj szerkezetét. laza-homokos és sekély termőrétegű szikes talajokon is alkalmazható, minden növénykultúra öntözéséhez használható, kicsi a termőterület-veszteség, tetszés szerinti vízmennyiség adagolható, nincs szivárgási veszteség, nincs csurgalékvíz, nincs sűrű csatornahálózat, ami a gépi művelést akadályozza, kevés kézi munkaerő szükséges az öntözéshez stb. Ezek az előnyök azonban csak hidraulikai, gépészeti, üzemi és gazdaságossági szempontból elsőrangú esőztető berendezésekkel, valamint azok szakszerű üzemeltetésével biztosíthatók. A berendezések legfontosabb része, mondhatnánk szíve, a szórófej. Tanulmányunk az esőszerű öntözés hazai fejlesztésének elősegítésére éppen ezért a szórófejek elméleti és gyakorlati kérdéseit veti fel. A szórófejek típusainak száma, az esőztető berendezésekkel öntözött területeknek világviszonylatban nagymértékű növekedésével, folytonosan növekszik és ma már több százra becsülhető. A gyártott típusok a legkülönfélébb szerkezetűek és működésűek, aminek megfelelően az adott öntözendő terület a legkülönfélébb 1. Szerzők e helyen mondanak köszönetet mindazoknak, akik tanulmányuk összeállításában támogatták, így az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak, amely a tanulmány kiindulási pontját jelenleg kutató munkára (lő) a/, anyagi támogatást megadta, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnek, amely ezt a munkát ellenőrizte, Németh Endre professzornak, aki a kutatómunkát irányította, továbbá Gábri Mihály. Orlóezi István, Perényi Károly, Simonfai László és Starosolszky Ödön főmérnöknek értékes eszmei segítségéért, Fekete András tanársegédnek, Lipták Ferenc, Szalay Miklós és Bozóky-Szeszich Károly adjunktusnak, valamint Szolnoky Csaba kutató mérnöknek egyes részfeladatok megoldásáért.