Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

A Közép-Duna jég járása 569 Az adonyi vízlépcsőnél a felső bögében a jégmegjelenés évi gyakorisága az előzőkből következően 97, a beállásé pedig 94% lesz, szemben a jelenlegi 89, illetve 45%-os értékekkel. A beállás gyakorisága Adonytól Nagymaros felé haladva rohamosan csökken és a felső vízlépcső alvizében értéke mintegy 2%ra tehető. Az adonyi lépcsőre támaszkodó jégtakaró hosszára vonatkozólag megjegyezzük, hogy 75%-os gyakorisággal 24, 50%-ossal 40, 25%-ossal pedig 56 km hosszú jégtakaró kifejlődésére kell számítani. A jeges- és az állójeges időszak átlagos tartóssága az adonyi lépcső feletti szakaszon megnő. Átlagosan 42 jeges és 40,7 állójegei nappal számolhatunk az eddigi 31,4 és 11,5 napos értékekkel szemben. A jeges napok átlagos száma Nagymaros felé haladva fokozatosan 32-re, az állójegeseké pedig 2-re csökken. A jajszi vízlépcső feletti bögében a jégmegjelenés és a beállás gyakoriságának értékei a vízlépcső környezetében ugyancsak 97, illetve 94,3-ra tehető az eddigi 91, illetve 61%-kal szemben. A bögében 75%-os gyakorisággal 25, 50%-ossal 43, 25%-ossal pedig 60 km hosszú jégtakaró kifejlődése várható és csupán kivételesen zord teleken kell az adonyi vízlépcső alvizéig felérő jégtakaró kialakulásával számolni. A jeges és állójeges időszakok átlagos tartóssága az eddigi 35,4, illetve 22,1 napról várhatóan 44, illetve 42,6 napra nő a fajszi vízlépcső környezetében. A jégjárási jellemzők várható alakulását a 7c—e ábrák szemléltetik. b) A fajszi vízlépcső alatti szakasz Minthogy a közép-dunai vízlépcsők a felülről érkező és a bögéikben képződő jeget visszatartják, a fajszi vízlépcső alatti szakaszon csupán annyi jég lesz, amennyi magán a szakaszon képződik és a Sióról, illetve Dráváról érkezik. A megcsökkenő jéghozamot ez a szakasz előreláthatóan az esetek többségében emészteni tudja. Amíg a jégmegjelenés gyakoriságának alakulásában a fajszi vízlépcső alatti szakaszon az eredeti állapothoz képest említésre méltó változás nem várható, addig a beállás gyakorisága igen jelentősen csökken. A jégboltozat előreláthatólag a Dráva torok körüli elfajult szakaszon már nem fog kialakulni, hanem a jégtakaró a Sikolovaci-szükületben képződő jégboltozatra fog támaszkodni és csupán kivételesen zord teleken éri el a fajszi duzzasztómű alvizét. A beállás gyakoriságát ábrázoló görbét a fajszi vízlépcső alvizénél ugyanúgy a 2%-os értékből indíthatjuk, mint a többi vízlépcsőknél, irányát pedig párhuzamosnak vehetjük a Bagomér és Dombori között a folyó természetes állapotában kialakult görbe általános irányzatával (7c ábra). Az ily módon szerkesztett görbe Vukovárnál (1333 fkm) metszi az eredeti görbét és mutatja azt a hatalmas javulást, amely a Dráva torok körüli Duna-szakasz jégjárásában várható. Ugyancsak megállapítható az is, hogy a Vukovár és Novi Sad (Újvidék) közötti szakasz jégjárása — bár kismértékben — romlani fog. A fajszi vízlépcső megépítése után a beállás évi gyakorisága Bajánál az eredeti 60,7%-ról 6%-ra, Mohácsnál 62,5%-ról 10%-ra, Âpatin nál 62,2%-ról l7%-ra csökken, Hóknál pedig 21,2%-ról 31%-ra nő. A jégtakaró csupán 12%-os gyakorisággal éri el majd a magyar Dunát. A jégjárásnak a jugoszláv Dana-szakaszon, Vukovár és Novi Sad között várható romlásával kapcsolatban megjegyezzük, hogy az bekövetkeznék — sőt fokozottabb mértékben — akkor is, ha a Dombori és Dráva-torok közötli