Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

A Közép-Duna jégjárása 567 2. A felső-dunai oldalcsatornás vízerőhasznosítás és a nagymarosi vízlépcső együttes hatása A dunai vízerőhasznosítás nagy léptekkel halad; Aschaclinál már a negyedik vízlépcsőt építik. Mivel ez a vízlépcső a már üzemben levő ybbs-persenbeugi vízerőmű felett fekszik, a magyar Duna jégjárására semmiféle hatással sem lesz. Számolhatunk azonban azzal, hogy a nagymarosi vízlépcsőt megelőzően, esetleg azzal egyidejűleg az osztrák-csehszlovák szakaszon az 1874,9 fkm-nél megépítik a wolfsthali vízerőművet is, majd a nagymarosi vízlépcső kiépítését követően megépül a hamuljakovói (1853,2 fkm) vízlépcső és a felső-dunai oldalcsatornás vízerőhasznosítás. Ez a két lépcső azonban már jelentősen érinti a magyar Duna jégjárását. a) A nagymarosi vízlépcső feletti szakasz A wolfsthali vízlépcső a felülről érkező zajló jeget visszatartja, az alatta fekvő szakaszon képződő jég pedig a hamuljakovói duzzasztóműnél marad állva. A két vízlépcsőnél a jégmegjelenés és a beállás gyakorisága, minthogy alakulásuk főképp a hőmérsékleti viszonyoktól függ, 97, illetve 94%, tehát azonos lesz a III. 3. a) pontban levezetett értékekkel. A jellemzők változását a 7 с ábra szemlélteti. A jeges időszak átlagos tartóssága a vízlépcsők feletLi szakaszon mintegy 6 nappal nő [38] és ennek megfelelően mindkét vízlépcsőnél 30 jeges, illetve 97%-os jégmegállási jellemző figyelembevételével 29 állójeges nappal számolhatunk. A vízlépcsőktől a folyás irányával szemben távolodva, a jeges és az állójeges időszak átlagos tartóssága csökken. (7d ábra). A jeges időszak tartósságának szélső értéke a vízlépcsőknél mintegy 10 nappal, az állójeges időszaké pedig még jobban nő. Bratislavában a jeges időszak leghosszabb tartóssága 89 nap (1946/47) volt, a két vízlépcső megépítése után maximálisan itt 100 jeges nappal számolhatunk. Az állójeges időszak leghosszabb tartóssága Rusovcénél (1856 fkm) 1946/47-ben 80 nap volt. A Kachlet-művek példájából kiindulva a két vízlépcsőnél 97 állójeges nappal is számolni kell. A 7c—e ábrákból megállapíthatóan a wolfsthali vízlépcső az osztrák Duna-szakasz jégjárását sokkal kedvezőtlenebbül érinti, mint a nagymarosi. Megépítése után Wiennél a beállás gyakorisága az eddigi 11%-kal szemben mintegy 65% lesz és a jégtakaró 50%-os valószínűséggel az 1945 fkm-ig, Greifensteinig fog érni. • Természetszerűleg a jeges időszak tartóssága kisebb, az állójegeseké pedig igen nagy mértékben meghosszabbodik az osztrák Dunán is. Növekedni fog ott is a jégtorlaszképződés és a jeges árvizek veszélye. Meg kell azonban állapítani, hogy a wolfs Lhali vízlépcső megépítése után az osztrák szakaszon kevesebb jég fog képződni, mint a folyam természetes állapotában. A hamuljakovói bögéhez csatlakozó üzem vízcsatorna kiágazását sokak véleménye szerint úgy célszerű kialakítani, hogy az oldalcsatornába minél kevesebb zajló jég hatoljon be, a felszín alatti jégképződés megakadályozására pedig célszerű az üzemvízcsatornában a felszíni jégtakaró kialakulását előmozdítani. Dr. Danisovic véleménye |18] szerint az üzemvízcsatorna, mint a természetes meder folytatása a zajló jég levezetésére felhasználható, ha a vízerőtelepnél megfelelő jégátbocsátásról gondoskodunk. A jeget azonban csak jelentékeny víz-, illetve energiaveszteséggel lehet levezetni és véleményünk szerint erre a vízszegény és energiaigényes időszakban aligha kerülhet sor. Hozzájárul ehhez még az is, hogy ha az üzemvízcsatornán a felszíni jégtakaró kialakulását megakadályoznánk, a kásajég elleni küzdelmet nehezítenénk meg. A továbbiakban tehát azt tételezzük fel, hogy a zajló jeget a hamuljakovói duzzasztóműnél megállítjuk, az üzemvízcsatornán pedig a jégtakaró kifejlődését elősegítjük. Hibben az esetben a duzzasztómű alatti szakaszon csupán a vízerőhasznosítási rendszer kiépítési mértékét meghaladó érkező 3*