Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

A Közép-Duna jég járása 559 A sebességcsökkenés hatását, valamint a hőmérsékleti viszonyokat figyelembe véve nagy valószínűséggel azzal kell számolni, hogy a vízlépcső megépítése után <i jégmegjelenés gyakorisága a böge alsó részén 91, illetve 89%-ról 97%-ra nő, azaz 100 tél közül az eddigi 9 —11-gyel szemben csupán 3 lesz jégmentes. Megjegyezzük, hogy dr. Lászlóffy és társai [33] a lépcsőzés megtörténte utáni jégmegjelenés évi gyakoriságát 98%-ra tették és rámutatta karra, hogy a tiszai 100%-os értéket nem fogja elérni, mivel a Duna völgy éghajlata à Tisza völgyénél enyhébb. A (9) egyenlet szerint azonos víz- és jéghozam esetén a jégborítottság a folyó mentén a szelvény középmélységgel változik arányosan. Mivel a duzzasztás határától a vízlépcső felé a középmélység állandóan nő, továbbá mert a vízlépcső az erőtelep kiépítési vízhozamánál alacsonyabb vízhozammal érkező jeget megállítja, végül mert a megcsendesedett folyású vizén felszíni jég formájában keletkezik jég, a beállás gyakorisága a vízlépcső feletti szakaszon igen jelentősen megnő. A beállás évi gyakoriságának növekedését a passaui Kachlet-művek példáján ítélhetjük meg. A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan az 1825/26—1878/79 közötti 54 éves időszakban a Duna szabályozatlan állapotában a beállás évi gyakorisága 55,6% volt. A szabályozás és a vízlépcső megépítése utáni, 1928/29—1959/60 közötti 32 éves időszakban a gyakoriság 78%-ra nőtt. Az adatokból megállapíthatóan a Kachlet-víztépesőnél a jég mindazokon a teleken megállt, amelyeken megjeleni. A 11. ábra a menet Dunaszakasz 1955/56. évi jégviszonyait tünteti fel. Az ábrán a Kachlet-művek hatása a folyam jégjárására jól érzékelhető. A rendelkezésre álló adatokból az is kitűnt, hogy a vízlépcső felső bögéjében 3 jégtörő tevékenysége ellenére a jég 1954/55. évben, azaz olyan télen is megállt, amikor a felette levő szakaszon a zajlás mindössze 3 napig tartott és feltehetően ritka volt. A Kachlet-művek és a felette levő szakasz jégjárására jellemző adatokat a VI. táblázatban foglaltuk össze. Megállapítható, hogy a jégjárási jellemzők a vízlépcső feletti szakaszon rendkívül hirtelen változnak. így pl. a jégmegállási jellemző a vízlépcsőtől kereken 50 km-re levő Isar-torkolatig 87,5%-ról 17,5%-ra csökken. Lényegileg hasonló a helyzet a Kazán-szoros feletti Duna-szakaszon is. Itt (Plavisevitánál, 976 fkm) a jeges telek mintegy 90%-ában, Drenkovánál (1015 fkm) azonban már csak 10%-ában áll be a folyam. A jégmegállási jellemző értéke Plavisevitánál 71,3, Dienkovánál azonban csupán 3,6% [10]. Nagymarosnál korszerű jégtörőkkel remélhetőleg azokon a teleken, amelyeken a jégképződés csak néhány napig tart, a beállást sikerül megakadályozni. Az ilyen teleket a jeges telek 3%-ára becsülhetjük. Ebből folyóan a nagymarosi vízlépcsőnél a megjelenés gyakorisága 97%-ra tehető. Mivel a beállás a jeges telek 97%-ában (100—3) várható, a beállás évi gyakorisága a vízlépcső megépítése után a jelvízben az eddigi 32,1%-ról előreláthatóan 94%-ra nő (7c ábra). Vizsgáljuk meg a jégmegjelenés és a beállás gyakoriságának várható alakulását az 1957 óta üzemben levő ybbs-persenbeugi és a nagymarosi vízlépcsők közötti szakaszon. Ybbs-Persenbeugnál a jégmegjelenés gyakorisága a nagyobb vízsebességek miatt 96%-ra tehető. Ez a vízlépcső az esetek döntő többségében ugyanúgy megállítja a zajló jeget, mint a Kachlet-művek. Ezért itt — korszerű jégtörő flottát tételezve fel — a beállás gyakorisága a jeges telek 97%-ra, azaz 93%ra tehető.