Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)
2. füzet - IV. Oroszlány István-Perényi Károly: Az esőszerű öntözés Olaszországban
« AZ ESŐSZERŰ ÖNTÖZÉS FEJLESZTÉSÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE OLASZORSZÁGRAN DR. AGR. DEGAN ARIOSTO 1 626.845(45) Olaszország mezőgazdaságilag művelt területének közel x/ 6-a öntözött terület. Ennek 80%-a, azaz közel 2 millió ha Észak-Olaszországban van. Az öntözés itt, ezeken az északi területrészeken kezdődött a XI. században, a hajózó csatornák megépítésével egyidejűleg. Szicíliában csak ezután, a XII. században honosították meg az arabok az öntözést.,közös" vízszétosztással. A kezdet után századokon át lassú, de állandó volt a fejlődés. Rendszerint helyi kezdeményezéssel a földesurak és a városállamok öntözték földjeiket. Jelentős előrehaladást az öntözés fejlődésében csak a XIX. században tapasztalhattunk a Pó síkságon, a Pó folyó balparti területein, mely igen gazdag folyókban és talajvizekben. Olaszország egyesítése után Piemoniban és Lombardiában a nagy Cavour és Villoresi csatornák épültek, bár ezek néhány évtizedig kihasználatlanul maradtak. Az öntözési módokat tekintve kezdetben a csörgedeztető és az árasztó öntözést alkalmazták állandó rétek öntözésére, aztán lassan rátértek egyéb öntözési módszerekre, majd a rizs árasztására is. A felületi öntözések elsősorban Lombardiában terjedtek el homokos, áteresztő talajokon. A vizet Milánó város csatornáiból és a talajvízből nyerték jellegzetes forrásfoglalásokat létesítve. Ezek a berendezések melegvíz öntözésre is alkalmasak voltak, így az öntözésnek télen sem volt akadálya. Az altalaj öntözést 1900 után a Pó síkságon vezették be közepesen áteresztő talajon, vetésforgót alkalmazva, nem kimondottan vízigényes növényekkel, így kukoricával, burgonyával, cukorrépával, közbeiktatott füves, gyógynövény és lucerna szakaszokkal. A módszer elsősorban Alsó-Lombardia területén honosodott meg, továbbá a velencei és emiliai részeken. Az esőszerű öntözés nagyobb mértékben csak az utóbbi években, 1945 után terjedt el. Fejlődése egybeesik a mezőgazdaság gépesítésével és a traktorok számának emelkedésével. Először 1925—26 körül alkalmazták. Az első berendezések azonban kezdetlegesek voltak, állandó, helyhezkötött gépegységgel, nagy esőintenzitással és rossz . ír. acr. Aricsto Leçon, az Esőszerű níözések Nemzetközi Kutatási Központjának (Centro Interiiazionale per gli Studi suli a Irrigazione a Pioggia, Verona, Italia) főtitkára az alábbi sorokban ismerteti az olaszországi öntözések fejlesztésének néhány számadatát és időszerű kérdését. Nem cikknek szánta, hanem csak levélbeli tájékoztatásnak a magyar vízügyi műszaki körök részére. A tájékoztatást most, az olaszországi esőszerű öntözésekről hazai szerzők által készített tanulmány mellé, mint annak szervezési kérdésekre vonatkozó kiegészítését szerző engedélyével közrebocsátjuk. (Szerk.).
