Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

2. füzet - IV. Oroszlány István-Perényi Károly: Az esőszerű öntözés Olaszországban

.256 Oroszlány I. és Perényi K

. 1959 őszén a kapott tájékoztatás szerint az összes öntözött terület mintegy 2 800 000 ha, melyből az esőszerü öntözőmódszerrel öntözött terület kereken 300 000 ha-ra tehető. Az esőszerű öntözés tehát a teljes öntözött terület mintegy 10%-a. Az ország területén belül az esőszerü öntözés megoszlása 1957-ben: ÉszakOlaszországban 71,0%, Közép-Olaszországban 21,7%, Dél-Olaszországban, valamint a szigeteken 7,3%. I-Ia a fentiekben ismertetett adatokat tanulmányozzuk, látjuk, hogy az a visszaesés, amely hazánkban a 30-as években az esőszerű öntözést teljesen megsemmisítette, Olaszországban nem járt ilyen végzetes eredménnyel, és ha nem is volt nagy a fejlődés, minden esetre előrehaladás tapasztalható. A nagyobb lendületet, mint általában a világon máshol is, a második világháború utáni időszak hozta meg Olaszországban. Világszerte sok (az Egyesült Államokban is mintegy 2 000 000 ha) esőszerű öntözés épült az utolsó 10 esztendőben. Mi indokolta azt, hogy Olaszországban, ahol az öntözés hagyományos agrotechnikai eljárás, az új módszernél ilyen nagy fejlődés tapasztalható? Nagy általánosságban előlegezzünk erre a kérdésre csak annyi választ, hogy az esőszerű öntözés indokolt mindott, ahol kevés a víz, drága a tereprendezés, vagy áteresztő talaj miatt a felületi öntözés nem megvalósítható. A 10 éves öntözési program keretében az 1950 előtti területekhez képest a fejlesztés Észak-Olaszországban 16,6%-ot, Közép-Olaszországban 65,2%-ot, míg Dél-Olaszországban és a szigeteken 126,2%-ot irányoz elő. A fejlesztést főleg a közép és déli részekre irányozták elő, különös tekintettel ezeknek a vidékeknek viszonylag nagyobb csapadékszegénységére és a mezőgazdaság elmaradottabb voltára. Ha azonban a fenti számokból figyelembe vesszük azt is, hogy 1957-ig a 10 éves program eredményeképpen az esőszerű öntözés területe több mint hatszorosra nőtt és ennek ellenére 1957-ben az esőztető öntözések 71%-a ÉszakOlaszországban, 21,7%-a Közép-Olaszországban és 7,3%-a délen, illetve a szigeteken van, azt kell látnunk, hogy az esőszerü öntözés fejlődése lényegében az északolaszországi területeket érinti és csak alig a közép-, illetőleg dél-olaszországiakat. 4. A fejlődés irányát jellemző tapasztalatok Dél-Olaszországban az öntözést, az elég nagy vízhiány ellenére, mégsem az esőszerű öntözés irányában fejlesztik. Ezt világosan magyarázzák azok az adatok, amelyeket a Puglia, Lucania és Irpinia területek öntözőtársulata által végrehajtott kísérletek mutatnak [33]. Az Ente per lo Sviluppo dell'Irrigazione e la Trasformazione Fondiaria in Puglia e Lucania kísérleti gazdaságainak elhelyezését a 2. ábra mutatja. Az 1957. évi kísérletek eredményét pedig a III. táblázat foglalja össze. A táblázat adataiból világosan olvasható az, hogy a legtöbb növénynél, mint cukorrépánál, sorgómagnál, csalamádénál elsősorban, de lucernánál és kukoricánál is (az utóbbinál azonban csak részben) a felületi öntözőrendszerekkel lényegesen jobb eredményeket értek el. Az adatok azt is mutatják, hogy a felületi öntözőmódszerek oszlopaiban nemcsak az elért legnagyobb terméseredmények találhatók, hanem a jobb öntözővíz hasznosulás is, ha egyforma öntözővízmennyiséggel kezelt növényeket hasonlítunk össze, felületi, illetőleg esőszerű öntözőmódszer esetében. A számok azt is mutatják továbbá, hogy az éghajlati viszonyoknak megfelelően kevesebb alkalommal, de nagyobb vízmennyiséggel végrehajtott öntözések adnak jobb víz-