Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

2. füzet - III. Dobos Alajos-Salamin Pál: Az esőztető berendezések szórófejének vizsgálata

210 Dobos A. és Salamin P. A szóiócső a felerősítést szolgáló csatlakozó résszel együtt a szórófej törzsét képezi. A szórócső egyenletes, lassú sebességgel forog, függőlegesen vagy kissé ferdén elhelyezett tengelye körül, miközben szétpermetezi a vizet. A kis és közepes szórási távolságú (R < 30 m) szórófejek rendszerint lassabban forognak, mint a nagy vagy igen nagy távolságra öntöző (R > 30 m) szórófejek. Egy fordulat időtartama 10 perc között változik az esetek többségében. Ennek megfelelően a szórófejek fordulatszáma tehát 0.1—1 f/perc. A szórási távolság álló szórófej esetében a legnagyobb és 10—15%-kal csökken, lia a szóiórfej 0,3—1,0 f/perc fordulatszámmal forog. A szórócső hajlása általában 28—30° (1. ábra), kivételes esetekben azonban lénvegesen kisebb is lehet (pf. 6—12°, 3. ábra). A szórófejek általában egy(3. ábra), vagy két- (1. ábra), ritkábban három- vagy négycsövesek. A kétcsöves szórófejeknél a csöveket egymással ellenkező irányban vagy egymás fölött, rendszerint párhuzamosan (1. ábra), helyezik el. A kétcsöves megoldásnál az egyes csövek más-más távolságra szórnak, illetőleg a kisebbik távolságra szóró cső résztvesz a szórófej forgatásának szabályozásában . A csatlakozó rész lehetővé teszi á szórófejnek közvetlenül a csővezetékre vagy különböző szerkezetű és magasságú állványra, esetleg hordozható berendezésekre (tartályokra, traktorra stb.) szerelését. A víz megkívánt szétszórását, porlasztását elősegítő, kúposán összeszűkülő fúvókát a szórócsőre erősítik. A főfúvóka permetezi ki a vízmennyiség legnagyobb részét, a segédfúvóka pedig (amennyiben ilyen van) a továbbító és sugárbontó szerkezet működésében vesz részt. Ugyanannál a szórófejnél különböző belső átmérőjű (cl, változhat 3.6—50 mm között) cserélhető fúvókákat alkalmaznak. A kúpos végződésű fúvóka rövid vagy hosszú lehet. A szokásos rövid fúvóka szálakra bontja a vízsugarat, a szintén használatos hosszabb fúvóka (az ún. vízágyú fúvókája) tömör sugarat lövell ki. A fúvóka (különösen a hosszú fúvóka) belső felületét igen simára kell készíteni, mert egyébként a vízsugár felületének megzavarását idézi elő és ezzel a szórási távolságot csökkenti. A szórócső és a fúvóka közti átmenetet is úgy kell elkészíteni, hogy káros leválások (örvénymozgások) lehetőleg ne keletkezzenek. A szórócsőben ugyancsak rendezett, leválásmentes áramlást kell biztosítani, amiért gyakran terelő elemeket szerelnek be. Ezek kis átmérőjű csövek vagy lemezek lehetnek, amelyeket a szórócső tengelyével párhuzamosan helyeznek el. A terelő elemek számának, hosszának, a csatlakozó résztől és a fúvókától való távolságá3. ábra. 12 -os hajlású, egycsöves szórófej Bild 3. Regner mit 12° Erhebung und einem Rohr.