Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)
2. füzet - I. Ziegler Károly: Országos Vízgazdálkodási Tanácskozás 1960. március 10-én
188 Ziegler Károly Az ország szántóterületének 70%-án ma már nagyüzemi módszerekkel szocialista gazdálkodás folyik. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett parasztság a régitől eltérő, új és nehéz feladatok megoldása előtt áll a termelés szervezésében és fejlesztésében. A talajművelés és a növénytermesztés megoldásával egy időben jelentkezik a vizek kártélelei elleni szervezett védekezés szükségessége, a terméshozamok biztosítása és fokozása pedig az öntözésnek a nagyüzem üzemtervébe való helyes és szervezett beépítését kívánja. Nélkülözhetetlen, hogy a mezőgazdasági szakemberek is megismerkedjenek a vízzel való gazdálkodással, mert a termelőknek kell kezdeményezni és elhatározni a megvalósítását. A vízügyi szakemberek részére új feladatot jelent az, hogy sok hasznos ötletet, tanácsot kell nyújtania a szakismerettel nem rendelkező gazdasági vezetők számára. és így a szakembereknek bele kell élni magukat a mezőgazdasági termelés új adottságaiba. Az ország belvízelöntéssel veszélyeztetett területe 7 millió kat. hold. A kiépített művek teljesítőképessége már a múltban sem volt elegendő. A nagyüzemi belterjes gazdálkodás kultúráktól függően a téli-tavaszi belvizeknek 8—14 napos levezetését kívánná meg, ezzel szemben a mai lehetőség országos állagban 30 nap. Az évi átlagos belvízkár 350 millió Ft. Lényegesen fokozni kell tehát a kiépítettséget. Ezért ki kell választani fontossági sorrendben a leginkább veszélyeztetett területeket és az állami és társadalmi erőket összpontosítva ezeken a helyeken kell a javulást elérni. Az öntözési igények is azonnal jelentkeznek, bár mezőgazdaságunk ma még nem él kellőképpen az öntözésadta lehetőségekkel, pedig az öntözés eredményeképpen 1 kat. hold tiszta jövedelme 600—6000 Ft-al emelkedik, 1 m 3 vízhasznosulása 32—102 fillér. Az öntözőgazdálkodásban elkövetett hibák miatt az elmúlt években megtorpant fejlődés újra megindult. I960, évre már 150 000 kat. hold az előirányzat, és ez a következő ötéves tervben 360 000 kat. holdra fog emelkedni. A hagyományos árasztó, csörgedeztető és barázdás öntözés mellett jelentősen elterjedt az esőszerű öntözés. Ez az új öntözési mód új feladatot jelent. Ki kell alakítani a legcélszerűbb berendezést és bi/.Losítani kell annak minél kedvezőbb gyártási lehetőségeit. Az öntözés fejlesztésénél törekedni kell elsősorban a nagy áldozatokkal kiépített, meglevő rendszerek maradéktalan kihasználására, így a Keleti Főcsatorna teljes kiépítésére és hasznosítására. De ezenkívül fokozott jelentősége van a helyi vizek kihasználásának is, ezért a második ötéves tervben előirányzott 360 000 kat. hold öntözésből 120 000 kat. holdat helyi lehetőségekre terveztek. Ennek egyik formája a rétegvizekre telepített csőkutas öntözés. Nagyüzemi kihasználásra a folyamatban ievő kísérleteket és kutatásokat nagy figyelemmel kell kísérni. A mezőgazdaság vízhasznosítási lehetőségeihez tartozik a halastó gazdaság is. Rosszabb minőségű szikes talajok hasznosítását is lehetővé teszi kat. holdanként 1200 Ft tiszta jövedelem elérésével. A vízrendezés vagy vízhasznosítás érdekében építendő síkvidéki tározók hasznosíthatók halastavanként. A nagyüzemek kialakítása magával hozza a kommunális igények fokozódását is, elsősorban az ivóvíz ellátás és csatornázás terén. Nagy jelentősége van a szocialista mezőgazdaság kialakításában a vízgazdálkodási társulatoknak, elsősorban a termelőszövetkezeti községekben egy-egy helyi vízrendezési, vagy vízhasznosítási feladat megoldásában, melynek műszakilag és gazdaságilag helyes megoldása két vagy több szomszédos nagyüzem együttműködését teszi szükségessé. A társulati munkák hasznos kiegészítői azoknak a nagyobb méretű munkáknak, amelyeket a vízügyi szervek állami erőforrásokból végeznek el. Az így decentralizáltan megvalósításra kerülő helyi vízügyi feladatok központi állami irányítását, a vízgazdálkodás állami feladataival való egybehangolását az állami vízügyi szerveknek kell ellátni. A műszaki haladás a falu forradalmi átalakuláfának előrevivő ereje. Ebben — társadalmi súlyánál, dolgozói szakmai képzettségénél fogva — nagy szerep jut a vízügyi szolgálatnak. A múltban is ott láttuk a vízügyi szakemberek legjavát, ahol a társadalom előrehaladásán kellett munkálkodni és most, amikor a műszaki alkotás nem egyes kiváltságosak érdekeit szolgálja, hanem a szocialista rendet segíti felépíteni, még szebb feladat hárul a vízügyi szakemberekre. *
