Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - VI. Rétháti László: A talaj kapillaritásának mérnöki vonatkozásai

138 Rétháti László nagyobb átmérőjű csőben nagyobb a kapilláris emelkedés magassága; hivatkozik Wadsworth és Smith finom homokos iszappal végzett kísérleteire is: a 25 inch

2 keresztmetszetű csőben 263 nap után 65%-kal magasabbra emelkedett a kapilláris víz, mint az 1 inch

2 keresztmetszetűben. Erre a jelenségre egyik szerző sem tud magyarázatot adni. Olyan kísérletekről nem tudunk, melyek azt bizonyítanák, hogy fenti eljárások valóban a teljes emelkedési magasságot adják meg. Vonatkozik ez az üvegcsövekben végzett kísérletekre is, ahol nem lehetünk arról meggyőződve, hogy annak további folytatása során nem figyelnénk-e meg pótlólagos emelkedést, illetve arról, hogy a leolvasott magasság megfelel-e a teljes emelkedés kritériumainak. A kérdés eldöntését természetesen az is megnehezíti, hogy a ft

c

c-érték definíciója tekintetében nem alakult ki még egységes állásfoglalás. c) Adott időponthoz tartozó magasság meghatározására az előző módszerek közül több is megfelel, leginkább mégis az üvegcsöves eljárás használatos, főleg hazánkban. A kérdéses időpont rendszerint 5 óra vagy ÍOCO óra. Előbbi éltéket a talajtan ma is használja a talaj azonosításához [9], utóbbit a talajmechanika, utak fagyveszélyességének megállapításához. Az ,,1000 órás emelkedés" fogalma külföldön ismeretlen, és ma már hazánk ban is kevesen alkalmazzák. Az 5 órás emelkedéssel kapcsolatban pedig megjegyezzük, hogy önmagában nem jellemző a talajra; az Ag és B-jelű talaj ötórás emelkedési magassága közel megegyezett (30,8 és 33,0 cm), holott a két talajnak nincs is két azonos nagyságú szemcséje. d) A nedvesség-eloszlás mérésére Kriseher [12] és Zimmerman [36] szerkesztett ötletes készüléket. Kriseher a víztároló edény vízszintjét egy tűszeleppel ellátott úszó segítségével állandóan egy szinten tartja. Az adagoló mérőbürettán leolvassa a felszívott víz mennyiségét; a minta szakaszos súlymérése a talajban felhalmozott, a különbség a minta felszínéről elpárolgott víz mennyiségét adja meg. Zimmerman ,,voidométer"-ének lényege: a kísérleti üvegcső gázbürettával van összeköttetésben, mely levegővel telített tüzelőolajjal van megtöltve; a kapillárisán felemelkedő víz által kiszorított levegő efölött, a gázbürettáLan gyűlik össze. Egyidejűleg leolvasva az emelkedési magasságot és a gázbürettát, számítható a felszívott víz mennyisége és a minta tetszőleges szeletének víztartalma. Ide sorolhatók még Lambe szakaszos mérési módszere és az 5. fejezetben leírt eljárás. Az a—d) pontokban leírt laboratóriumi vizsgálatok a talaj valamely jólrosszul definiált kapilláris jellemzőjét adják meg. Az egyes módszerekhez fűzött megjegyzéseken kívül hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezek a jellemzők nem tekinthetők minden további nélkül talajállandóknak. Azok a fontosabb fizikai és kémiai tényezők, melyek adott talaj kapilláris jellemzőinek értékére kihatással vannak, a következők: Az emelkedési magasságot illetően: a szabad hézagtérfogat, a folyadék kémiai összetétele és sűrűsége (tehát hőmérséklete), a talajt alkotó szemcsék és az adszorpciós komplexum ásványtani és kémiai összetétele. Az áramlási sebesség fentieken kívül függ a levegő ellenállásától (levegőáteresztőképesség, lefedési viszonyok), a folyadék viszkozitásától (tehát ismét a hőmérséklet, de fokozott mértékben), a talaj rétegzettségétől, a vizsgált sík és a freatikus vonal között