Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - I. Dégen Imre: A víztározás és népgazdasági jelentősége

A VÍZTÁROZÁS ÉS NÉPGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE DÉGEN IMRE Országos Vízügyi Főigazgató A felszabadulás óta a népgazdaság nagy ütemű fejlődése következtében a vízigények rohamosan növekednek és kielégítésük egyre nehezebbé válik. A nagy folyók menti területek kivételével mindenütt az országban, ahol nagyobb vízigényes ipari vagy mezőgazdasági telepítés történik, általában jelentkezik a vízhiány. A természetes vízkészletek és a vízigények összehasonlítása megmutatta, hogy a — vízellátás és a vízhasznosítás tekintetében általában mértékadónak tekinthető — természetes kisvízi vízkészlet az ország jelentős területein a vízigényeket már ez idő szerint sem elégíti ki. 1. A vízkészlet és a vízigények Az ország felszíni vízkészletének sokévi átlaga 3780 m

3/s, a kisvízi vízkészlet 920 m

3/s, amelynek 87%-a a Duna, Tisza és a Dráva folyókban összpontosul, a vízhasználatok pedig az ország egész területén szétszórtan jelentkeznek. Itt viszont csak a hazai területről származó vízkészlet áll rendelkezésre, amely a sokévi átlagot figyelembe véve mintegy 160 m

3/s, a határainkon belüli területről eredő, mindenkor rendelkezésre álló vízhozam, az úgynevezett „területi" kisvízhozam pedig mindössze 6 m

3/s (1. ábra). A lefolyásra kerülő teljes évi vízmennyiség vízbő években 200 millárd m

3, átlagosan 120 milliárd m

3, száraz években pedig 61 milliárd m

3. Folyóink hazai vízgyűjtő területéről azonban átlagosan mindössze ő milliárd m

3, a kisvízi hozamokat tekintve pedig csupán 190 millió m

3 származik. Az ország természetes vízkészletére jellemző adatok után vizsgáljuk meg a vízfelhasználás jelenlegi helyzetét és a vízigények várható növekedésének mértékét. Évi vízfelhasználásunk jelenleg 3 milliárd m

3 körül van. Ebből az ipar és a lakosság kb. 2 milliárd m

3, a mezőgazdaság 1 milliárdm

3 vizet használ. Ez folyamatos vízsugárban kifejezve az ipari és az ivóvízellátásban 71,5 m

3/s-nak felel meg, aminek 2/

3-ü a felszíni vízkészletből származik, 1/

3-a pedig felszínközeli és mélységi eredetű. A mezőgazdasági vízhasználatok ez idő szerinti vízigénye öntözési idényben — a párolgási és szivárgási veszteségeket nem számítva — 60 m

3/s-ra, a veszteségek figyelembevételével 75 m

3/s-ra becsülhető. Nézzük, hogy viszonylik a jelenlegi vízfelhasználás a kisvízi készlethez? A már említett vízigényeken felül a Tiszán az élővíz forgalom fenntartásához, az ivóvíz és iparvízigények kielégítéséhez 60—70 m

3/s, a Dunán a hajózás bizto-