Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
1. füzet - VI. Szesztay Károly-Zsuffa István: A mércekapcsolatok szerkesztésének és értelmezésének néhány kérdése
80 Szesztay Károly — Zsuffa István szerinti kiegyenlítése, a különböző összeállítású kapcsolatok izometrikus vonalai közötti fizikai, ill. geometriai összefüggések, a vízhozamadatok alapján megállapítható fizikai határfeltételek . . . stb. nyújtanak számos ilyen lehetőséget. I. AZ ÖSSZETARTOZÓ VÍZÁLLÁSOK HOSSZ-SZELVÉNYE Jelentékenyebb vízfolyásainkon, amelyeken a vízmércék egymástóli átlagos távolsága nem több .30—40 km-nél, a szomszédos mércék tetőzé.sei között gyakorlati célokra általában elfogadhatjuk az egyszerű, kétváltozós mércekapcsolatot. A kétváltozós mércekapcsolatok értelmezésével és szerkesztésével kapcsolatos kérdésekről részletes útmutatás található a hazai irodalomban [3, 4, 5]. Nyitva állt még az a feladat, hogy a szomszédos mércék közötti mércekapcsolatok rendszerét gyakorlati felhasználásra célszerű alakban összefoglaljuk és a közbenső — vízmércével nem rendelkező — mederszelvényekre is kiterjesszük. Erre a célra a szomszédos mércék összetartozó vízállásai alapján hossz-szelvényt szerkesztettünk. Az 1. ábra a Dunára végzett feldolgozásból mutat be részletet. A hossz-szelvényben a vízmércéket úgy helyeztük el, hogy az eddig észlelt legkisebb jégmentes vízállások közös vízszintesre kerüljenek. A legkisebb vízállásokat összekötő vízfelszínnek (a hossz-szelvény 0—0 tengelyének) a tengerszint feletti M 0 magassága az ábra alján 5 km-enként megadott magassági értékek alapján bármely szelvényre meghatározható. Az egyes vízállásoknak a legkisebb vízszín feletti A M magasságát az ábra két oldalán elhelyezett beosztásról leolvasva bármely szelvényben egyszerűen meghatározható valamely ff j vízállás M = M 0 + AM (1) tengerszint feletti magassága. A bemutatott példa szerint a Duna és a Tisza magyarországi szakaszára megszerkesztett hossz-szelvényeket az Intézet egyik közelmúltban megjelent kiadványában adta közre [11], Az összetartozó vízállások vonalainak megrajzolásakor a budapesti, ill. a vásárosnaményi vízmérce kerekszámú vízállásaiból indultunk ki. Ezekből felfelé és lefelé elindulva a szomszédos mércék közötti kétváltozós mércekapcsolatok alapján folyamatosan megkaptuk az összetartozó vízállások hossz-szelvényeit. A hossz-szelvény a helyi előrejelzésekhez készült. A vízrendszerek határon túli felsőbb vízmérceállomásaiból, ill. a csapadékok alapján kiadható árvízi előrejelzések segédleteit csak néhány alapállomásra (a Duna esetében Pozsonyra, Komáromra, Budapestre, Dunaföldvárra és Mohácsra) dolgoztuk ki. Az alapállomásra kidolgozott előrejelzést az összetartozó vízállások vonalaival párhuzamosan közvetlenül átvihetjük a szomszédos vízmércékre, ill. mederszelvényekre. Ha a kérdéses hely 30—40 km-nél messzebb van az alapállomástól — ill. heves vízjárású és jelentékeny mellékfolyó torkolata körüli szakaszokon -— az átvetítést mindkét közrefogó alapállomásról célszerű elvégezni. A hossz-szelvénybe bejelöltük a hullámtér, ill. a partmenti fontosabb építmények elárasztását jellemző vízállásmagasságokat és az árvédelmi töltések vonalát is. A kérdéses magasságokat az összetartozó vízállások vonalai szerint a szomszédos vízmércékre vetítve, közvetlenül leolvashatók az egyes partmenti érdekelteket veszélyeztető vízállásmagasságok.
