Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - V. Szitkey László: Közműves jellegű vízellátásunk 1957. év végén

Közműves vízellátásunk 75 Egy-egy település ellátásához szükséges csőhálózat hosszát a beépítés jellege (laksűrűség) és a vízbeszerző helynek a fogyasztás súlypontjától mért távolsága határozza meg. Az egy ellátott lakosra jutó csőhálóza hossza (fajlagos csőhossz) szintén e két tényező függvénye (I. táblázat, 18. rovat). Egy fogyasztó ellátásához országos átlagban kereken 2 m közterületi nyomócsőhálózat fektetése szükséges. Ez az átlagérték tervezési normatívaként is elfogadható. A helyi adottságok változó jellege miatt a fajlagos csőhossznál az országos átlagtól erősen eltérő értékek is adódnak. Azokban a nagyobb laksűrűségü városokban, ahol zárt sorú többszintes beépítési mód alakult ki. az egy ellátott főre jutó csőhossz általában kisebb, mint a kiterjedt, nagy gazdasági udvarokból álló telkekkel rendelkező, falusias jellegű településeken. Különösen új városainkban, így pl. Sztálinvárosban és Kazincbarcikán alacsony a fajlagos csőhossz. A vízbeszerző hely várostól mért nagyobb távolsága emeli a fajlagos csőhosszat, így pl. Székesfehérvárott a közel 15 km hosszú csóri távvezeték, Győrött a révfalusi főnyomóvezeték, továbbá a szétterült külvárosok emelik az egy főre jutó csőhosszat. Törpevízműveknél a fajlagos csőhossz alakulásában a laksűrűségnél jóval nagyobb szerepet játszik a vízbeszerzőhely távolsága, mert az ellátottak kis számára vetítve a főnyomóvezeték hossza lényegesen emeli az egy lakosra jutó hálózat hosszát. Ezért a magasabb vízhiánnyal küzdő ipari megyéinkben a fajlagos csőhossz az országos átlagnál. (Pl. Nógrád megyében 4,1 m, Veszprém megyében 3,4 m). A kis laksűrűségü, falusias jellegű településekre jellemző körzeti vízellátásoknál (vízelvezetéseknél) a vízbeszerzőhely — a pozitív fúrt kút — vizét csak kis távolságra vezetik el, ezért a kutak közelsége, a csőhálózatok kis kiterjedése miatt itt a rövid fajlagos csőhossz jellemző. Pl. Abonyban 1.3 m, Bátaszéken 0.7 m, Csongrádon 1,3 m, Szőregen 1,4 m. Tiszakürtön 1,3 stb. Néhány nagy településen, ahol a régi kúttársaságok nagy kiterjedésű hálózatai egymást keresztezik, a fajlagos csőhossz magas : Hódmezővásárhelyen 2,3 m, Kunszentmártonon 4,0 m. Szentesen 3,0 m, Tiszaföldváron 2,2 m stb. A nyomócsövek anyaga — a századforduló évtizedeinek gyártási technológiáját tükrözve —•. nagyrészt öntött vas. Jelentős mennyiségű acélcső is fekszik hálózatainkban, különösen az iparvidékeken és a magasnyomású szakaszokon. A korrózióra fokozottan érzékeny acélcsövek főként a bányavízműveknél és a körzeti vízellátásoknál (vízelvezetéseknél) fordulnak elő. Az újabb hálózatok 300 mm átmérőig azbesztcementből készültek. A csőhálózat átmérőjét a szállítandó vízmennyiség határozza meg. 50—60 éves városi vízműveink többségénél a fejlődés mértéke már messze meghaladta az eredeti tervek elképzeléseit, ezért vízműveinknél általában új főnyomóvezetékek épültek. Elsősorban tűzbiztonsági szempontból fontos az elosztóhálózat legkisebb mérete, amely 80 mm átmérőnél kisebb ne legyen. A régi hálózatok jelentős része azonban még nagy vízműveinknél is 50—60 mm átmérőjű, kisebb városokban, valamint a törpevízműveknél és körzeti vízellátásoknál (vízelvezetéseknél) pedig 1"—2"-os csövek is találhatók. A csőhálózatok állaga az erős elhasználtság, valamint a sok helyen nem kielégítő fenntartás miatt rossz. Ezt mutatja, hogy 1957. évben a tanácsi vállalatoknál a csőtörések száma 3623 volt. A karbantartás fokára jellemző, hogy 100 km csőhosszra vetített törések száma a tisztaprofilú vállalatoknál 45, a vegyesprofilú vállalatoknál 238 volt.