Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - V. Szitkey László: Közműves jellegű vízellátásunk 1957. év végén

Közműves vízellátásunk 69 körzeti vízellátások (vízelvezetések) építésével a közműves jellegű vízellátás igen elterjedt. Ezeken a területeken városi vízművek építését a múltban feleslegesnek vélték, mert a megfelelő kényelmet nyújtó közműves jellegű ivóvízellátást a túlnyomóan paraszti lakosság igényeinek megfelelő szinten a körzeti vízellátások, vízelvezetések biztosították. A kedvező hidrogeológiai adottságok a közművesítés fejlődése során ezzel a közműves jellegű ellátottság jóval magasabb fokát biztosították, mint az iparosodás. Példa erre Csongrád megye, mely országos viszonylatban legjobban ellátott terület. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a közműves jellegű vízellátás az iparvidékeken, továbbá az alföldi, körzeti vízellátások (vízelvezetések) létesítésére alkalmas területeken fejlődött ki. Az ország jelenlegi közműves jellegű vízellátottsága nem tudja kielégíteni a lakosság és az ipar igényeit, fejlődése az utolsó 12 év folyamán messze elmaradt a népgazdaság, ezen belül is elsősorban az ipar és a nagyvárosok fejlődésének üteme mögött. Ennek ellenére az utolsó 12 év fejlődése a közművesítés vonalán is nagyarányú volt. A fejlődés méreteiről úgy kaphatunk képet, ha a jelenlegi helyzetet Papp Remignek a "Vízügyi Közlemény k 1937. évi 1. számában megjelent tanulmányában foglalt adatokkal összehasonlítjuk. Az összehasonlítási nehézségek mellett is szembetűnő az 1937. év óta eltelt időszak fejlődése, mely lényegében az elmúlt 12 év eredményeit jelenti, mert 1937—1945 között új vízmű csak Salgótarjánban épült. A vízművel ellátott lakosság száma 1,8 millió főről 2,6 millió főre, kereken 800 000 fővel emelkedett. Ez 44%-os fejlődésnek felel meg. 1937, évben az összlakosság 20,7%-a volt vízművel, illetve törpe vízművel ellátott, szemben az 1957. évi 26,5%-os ellátottsággal. Az összehasonlításnál a körzeti vízellátásokat (vízelvezetéseket) figyelmen kívül hagytuk, mert az 1937. évi adatok e téren hiányosak voltak. A városi lakosság közműves jellegű vízellátottsága 59%-ról 63%-ra emelkedett. A fejlődés jóval nagyobb mértékű, ha figyelembe vesszük, hogy azóta sok ellátatlan községet várossá szerveztek át. A mostani 62 városunkból 1937-ben mindössze 28-ban volt városi vízmű; jelenleg 40-ben van. A megépült 12 új vízmű kivétel nélkül az utolsó 10—12 év munkájának eredménye. Néhány városunkban az átlagosnál is nagyobb mértékű volt az ellátottak számának emelkedése (II. táblázat). Az elmúlt évek fejlődését a vízművek felszereléseinek, berendezéseinek később tárgyalt növekedésére vonatkozó pontosabb adatok szemléltetik. III. Víztermelés A közműves jellegű vízellátást biztosító művek napi víztermelési kapacitása 1957. év végén országos viszonylatban megközelítette az 1 millió m

3-t (I. táblázat). Az egyes vízműtípusokon belül az egy műre jutó átlagos napi maximális termelés: Budapest 640 000 m

3/nap Nagy vízművek 17 781 m

3/nap Közepes vízművek 5 019 m

3/nap Kis vízművek 580 m

3/nap Városi vízművek átlaga (Budapest nélkül) 3 550 m

3/nap Törpe vízművek 67 m

3/nap Körzeti vízellátások, vízelvezetések 60 m

3/nap Falusias jellegű művek átlaga 62 m

3/nap