Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - III. Lampl Hugó: A buzgárképződés és talajtörés

Buzgárképződés 45 A fedőréteg vastagsága a kísérlet megkezdésekor 5 cm volt és így kereken 10 cm magas vízoszlop nyomásával tartott egyensúlyt. A kísérleti tér közepén, a fedőrétegben átmenő és közvetlenül a vízvezető rétegen 5 cm átmérőjű, 10 cm magas üveghengeren belül a fedőrétegre ható vízoszlop nyomása, illetve magassága ellenőrizhető volt (15. ábra). A kísérlet ideje alatt fokozatosan több és több víznek bevezetésével és egyidejűleg ezzel egyező mennyiségű víznek a szűrőkutakból szivornyával történt leszívásával a fedőréteg alsó síkjára ható nyomást biztonságból nem engedtük a fedőréteggel egyensúlyt tartó nyomás 50—60%-ánál magasabbra emelkedni. Hogy a fokozatosan több és több víznek bevezetésével természetszerűleg fokozódó nyomás alól tehermentesítsük a fedőréteget, mindig több és több vizet kellett a szűrőkutakon keresztül leszívni. A bevezetett víznek vízoszlopmagasságban kifejezett mindenkori nyomása és ennek ellensúlyozása érdekében leszívott víz mennyisége közötti összefüggést a 19. ábrán látható grafikon tünteti fel. A nyomás és leszívás mértékét mindig egyensúlyban tartva, addig fokoztuk, amíg a bevezetett, illetve leszívott víz mennyisége túlhaladta a fedőréteg nélküli 3 jelű kísérletnél a talajtörés közvetlen bekövetkezése előtti időpontban átszivárgott víz mennyiségét, az 59,4 cm

3/sec-ot. Tehát fedőréteg esetében is megvan a fizikai lehetősége annak, hogy az alulról ható víznyomást leszívással bizonyos mértékig csökkentsük, de — miként azt a fedőréteg nélküli eset tárgyalásánál már megjegyeztük — itt is megvannak az