Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - III. Lampl Hugó: A buzgárképződés és talajtörés

Buzgárképződés 41 amely a buzgárképződés határétérkei tekintetében a nagy készülékkel egyező értékeket ad, csak a kísérő jelenségek megfigyelésére nem olyan alkalmas. A vizsgálatok eredményeit a 14. ábrán tüntettük fel, amelyekből a következő tanulságot vonhatjuk le. Mindenek előtt meg lehet állapítani, hogy az egyébként jó vízáteresztő e jelű mosott homok, amelynek szivárgási k tényezője 4x10 2 cm/sec, rendkívül érzékeny a 0,01—0,1 mm közötti szemnagyságú k jelű iszapfrakció tartalomra. Ugyanis 5%-nyi k jelű anyag jelenléte a k tényező értékét már l,6xl0"

2 cm/s-ra csökkenti. A 7,5% és 10%-os iszaptartalom pedig már 8,4 XlO~

3 cm/sec alá szállítja a k értékét. Ezt a 14. ábra görbéi jól érzékeltetik, ahol látható, hogy azonos nyomás mellett az átszivárgó víz mennyisége fokozatosan mennyire csökkent. Ennek megfelelően természetesen a kilépő víz sebessége is kisebbedik, úgyhogy amíg az iszapmentes e jelű anyagnál 15,1 cm nyomásnál már jelentkeztek az elemi buzgárok, addig az 5%-os iszaptartalmú anyagnál ezek csak 22,2 cm nyomásnál jelentek meg. A buzgárok viszont a kísérleti rétegvastagsággal közel egyező 22,5 és 23,2 cm nyomásnál törtek fel. Ezzel szemben a 7,5%os iszaptartalmú anyagnál, 23 cm körüli nyomás hatására sem elemi, sem feltörő buzgár még nem jelentkezett, hanem a lényegesen nagyobbnak tekinthető 27,9 és 31 cm-es nyomás hatására a kísérleti anyag dugattyúszerűen felemelkedett. A nyomás ugyanis meghaladta a kísérleti anyag súlyát és azt egyszerűen felemelte. Megállapítható voll tehát, hogy 7% körüli iszaptartalmú homokok buzgárképződés szempontjából általában már nem veszélyesek. Ilyen módon tehát közelítőleg meghatároztuk 15. ábra. Szűrőkutakkal végzett nyomáscsökkentési kísérlet berendezése. Elrendezési rajz Fi'j. 15. Arrangement of pressure relief experiment using fitter wells. Layout