Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

4. füzet - I. Ihrig Dénes-Ziegler Károly: Tanulmányúti tapasztalatok Hollandiából és a német Rajna árvédelméről

448 Ihrig D. és Ziegler K. i Az alábbi rövid beszámoló a fentiekből Hollandia vízgazdálkodásának főbb kérdéseit és egypár vízépítési munkáját ismerteti. így foglalkozni fog Hollandia árvédelmével, a nagy meliorációs munkák közül a Zuider öböl lecsapolásával és telkesítésével, a Delta-tervvel, a vízminőség javításával és ezenkívül még egy-két — a vízgazdálkodás szervezésével — összefüggő kérdéssel. De foglalkozni fog röviden a német Rajna menti, pjalzi árvédelem, néhány kérdésével, mert ez szervesen kiegészíti a hollandiai tanulmányok során nyert árvédelmi tapasztalatokat. I. HOLLANDIA VÍZGAZDÁLKODÁSI ADOTTSÁGAI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSÁNAK FÖ FELADATAI Hollandia az Északi-tenger partján az Ems és a Scheide folyók torkolata között elterülő kis ország. Legnagyobbrészt az idetorkolló és szerteágazó nagy folyók: a Rajna, a Maas és a Scheide deltavidéke. A lakosság hazáját' Nederlandnak, Alföldnek nevezi. Hollandiának all tartomány közül tulajdonképpen csak kettőt hívnak, nagyjában a Zuider-öböl és a Maas-torkolat közötti Észak- és DélHollandiát. A magyar nyelvben ez lett az egész ország névadója. Területe eredetileg átmenet volt a tenger és a szárazföld között, melyet csak a legnagyobb erőfeszítések és a legnagyszerűbb vizimunkák révén tudott megszerezni és tud megtartani a tenger és a folyók pusztításai ellen a holland nép. A nagy folyók torkolatvidéke révén Hollandia Európa legfontosabb belvízi hajóútjainak ura és így egyik legnagyobb közvetítő is a tengeri és szárazföldi közlekedés között. Ez az * adottság szabja meg ennek a földterületnek és lakóinak évezredes küzdelmét, de egyszersmind gazdagságát is. Ez határozza meg annak a vízgazdálkodási munkának értelmét és feladatait, mellyel mind a múltban, mind pedig a jelenben biztosították és biztosítják a jövőjüket: szaporodó népességük elhelyezését és kenyerét. 1. Hollandia természeti adottságai, mint a vízgazdálkodását meghatározó tényezők Hollandia természeti adottságait pár szóval az alábbiak szerint jellemezhetjük : A terület. Hollandia egész területe 40,800 km

2, melyből ma (1959-ben) szárazföld kereken 35,400 km

2. Ez a terület azonban a nagy vízépítések révén állandóan növekedőben van. A szárazföldön kívül fennmaradó területet az Ems torkolatánál levő IJollarlöböl, a volt Zuider-öböl — ma Ijssel-tó és a Friz szigetlánc mögött elterülő Waddentenger foglalja el (1. ábra). A szárazföld 1/5-e a tenger középszintje és több mint 1/2-e a tengeri és folyami árvízszintek — a tengeri dagályszintek és a folyami nagyvíz szintek, — alatt fekszik. Minden vízszintet, a tengeri vízszinteket csakúgy, mirít a belvízi-, a talajvíz- és a folyóvízállásokat az amszterdami vízmérce 0 pontja által kijelölt középtengerszintre (jelölése N. A. P. = Nieuw Amsterdam Pegel) vonatkoztatnak (2, ábra). A legmélyebb területek 6,0—6,5 m-re vannak a tenger középszintje alatt, míg a legmagasabb parti dűnék e felett a szint felett a 60 m-t is elérik. A mély területeket a tenger dagály szintje és hullámai ellen részben a 3—5 km széles, 50—60 m magas tengerparti dünék, illetőleg ahol a dűnék hiányoznak, tengeri gátak, a folyók magas vízállásai ellen pedig a folyómenti árvédelmi gcilak védik. A védelmi munkák és a mély tengerjárta, ill. tengerrel vagy tavakkal állandóan borított területek víztelenítése lépésről-lépésre majd egy évezrede folyik. Ezek á