Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések

I Lászlóffy: Az erdő és tarvágás 431 eredő árnullám fajlagos tetőző hozama volt nagyobb egy olyan alkalommal, amikor április elején 9, összesen 80 mm csapadékot adó nap után a tizedik napon 29 mm további eső hullott. Az időközben telítődött erdőalom ezt már nem tudta visszatartani és így a tetőző hozam (158,5 l/s • km

2) kereken 20 l/s • km

2-rel múlta felül a kopár területen kialakult árhullámét. Az ilyen tavaszi árhullámok lehetnek tehát erdős vízgyűjtőn a legveszedelmesebbek. Hasonlóan ellentétes jelenségek mutatkozhatnak a kisvizek alakulásában is, mégpedig mind a téli, mind a nyári félévben. Említettük fentebb, hogy az erdőtalaj télen nagyobb mértékben tárolja a vizet, mint a kopár. A téli kisvizek fajlagos vízszállítása tehát általában nagyobb az erdős vízgyűjtőn, mint a tarvágáson. Fordított volt a helyzet 1949 őszén. Az időjárás ugyanis rendkívül száraz volt és a transzpiráció annyira kimerítette a talaj vízkészletét, hogy november elején az erdőborította vízgyűjtő fajlagos vízszállítása 1,5 l/s • km

2-re csökkent, míg a kopár 2,4 l/s • km

2-t adott. A nyári félévben általában az erdős vízgyűjtőn kisebb a fajlagos kisvíz. De májusban, sőt 1949-ben júliusban is előfordult, hogy az erdőtalaj jelentékeny téli vízfelhalmozása miatt ellentétes helyzet adódott. Érdekes, hogy a lefolyásban nemcsak hóolvadáskor, hanem teljesen száraz időszakban is észlellek — főként a kopáron — napi ritmust. Mivel a hullámok a léghőmérsékleti görbe tükörképei, feltehető, hogy a vízfelszínnek az erős déli felmelegedéssel kapcsolatos fokozott párolgása a jelenség magyarázata. Végül említésre méltó, hogy egy az erdőborította vízgyűjtőn 3% óra alatt lehullott 71 mm-es zápor alkalmával kettős árhullámot jegyzett fel a rajzoló mérce (3. ábra). A felszíni lefolyásból adódott heves árhullám levonulása után ismét lassú áradás következett, habár órák óta nem esett már. Ez a második árhullám tehát csak a talajból táplálkozhatott és így érdekes példája az erdőtalaj vízgazdálkodásának. (A jelenséget az amerikai irodalom „interflow"-пак. nevezi.) A lefolyási adatok alapján a két vízgyűjtőterület évi vízmérlege ötéves átlagban a következőképpen alakult (a számok mm-t jelentenek): Lange Bramke (tarvágás) Wintertalbach (erdőboritott) Csapadék Le o'yás Területi párolgás í talajpárolgás (evapo'árió.i Ebből : transzpi'ác ós veszteség f a növényzeten fennakadt csapadék 1221 700 521 241 200 80 1253 674 579 80 260 23» 3. ábra. Az esőzés okozta árhullámot követő, a talaj vízkészletéből származó árhullám.