Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
3. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések
Lászlóffy: Az erdő és tarvágás 429 0—5 5,1—10 10,1—15 15,1—20 20,1—25 25 < mm-es esőiből "dős lucállományban 71 60 43 36 31 19% Rudas lucállományban .... 67 53 37 30 29 19% Sűrű fiatalosban 54 40 27 17 13 10% Alátelepii'ésben 32 21 16 10 11 x 5% akadt fenn a fákon. Ezek a számok átlagok. Egyes esetekben a csapadékból elvesző rész sokkalta nagyobb is voll. 1954 nyarán pl. a fenti nagyságrendű csapadékok az idős lucállományban maximálisan rendre 3,7, 6,7, 9,7, 9,6, 10,5, ill. 17,5 mm veszteséget szenvedtek! Különösen nyári futó esők idején fordult elő, hogy az erdő talaja semmi nedvességet sem kapott, mert az első rövid idejű záporból a fákon fennakadt vizet a nap és a szél felszárította, még mielőtt az újabb eső lehullott. A csapadék hevességének hatása nem olyan egyértelmű, mint ahogy a fenti adatok alapján gondolnánk. Pl. egy 3 % óra hullott 74,6 mm-es záporból az idős állományban csak 2% ment veszendőbe", egy 50 órás 70,5 mm-es csendes esőből 25%! Más alkalommal egy 5 % óra alatt 34,3 mm-t adó eső 14%-ot veszített, míg a 21 órán át tartó 30,7 mm-es eső 29%-ot! Különösen nagy hányada akad fenn a hó alakjában hulló csapadéknak. Pl. 12 cm-es hócsapadékból (= 13,1 mm víz) csak 2,5 mm jutott a szálerdő talajára, a veszteség tehát 80%-ra rúgott. Főként a nagy pelyhekben hulló, nedves lióból tapad meg sok a fákon (20—30 mm is!). Nagy hidegben a hó finomszemű, száraz, és ezért kisebb veszteségeket szenved. A hó-csapadék fennakadó hányada a havazás irányának a függőlegessel bezárt szögétől is függ. A ködből gyakran többel fog fel az erdő, mint a szabad téren felállított esőmérő. Az intercepció tehát negatívnak adódik. 1954. nov. 8-án az erdőben 48,0 mm-t, szabad téren 9,2 mm-t mértek! Végeredményben megállapítható, hogy elsősorban a csapadék fennakadása az oka annak, hogy az erdő kisebb lefolyó vízmennyiséget ad, mint a kopár. Közrejátszik emellett az erdőtalaj nagyobb vízfelvevőképessége is. A lefolyást Thomson-bukókkal mérték és az összehasonlító vizsgálatok céljaira a fajlagos hozam értékeit számították ki. A nyári hónapokban a fent említett okokon kívül a fák transzpirációs vízfogyasztása is hozzájárul ahhoz, hogy az erdőterületen kisebb a fajlagos lefolyás, mint a kopáron. S mivel a transzpiráció lényegesen csökkenti a talaj vízkészletét, ez marad a helyzet november-december beri is. Januártól májusig viszont az erdőben nagyobb á lefolyás, aminek három oka van: 1. az erdőtalaj nagyobb vízfelvétele, 2. az alom kitűnő vízgazdálkodása (ez főként lomberdőkben figyelhető meg, ahol a legfelső réteg félig korhadt levelei kiszáradva felkunkorodnak és megszakítják a kapilláris járatokat) és 3. a hótakaró lassúbb olvadása. A különbségeket az alábbi számok világítják meg: A fajlagos lefolyás [l/s-km 2] ötéves átlagai (1949—53) XI XII I 11 III IV V VI VII VIII IX x Téli fél Nyári ÉV Év Wintertalbach (erdő) Lange Bramke (kopár; 21,2 27,0 25,1 26,6 27,6 24,3 32,6 35,0 45,1 44,7 43,4 34,3 14,1 12,6 13.8 16.9 10,0 10,8 5,3 6, S 7,9 14,1 11,8 14,6 32,5 32,0 10,5 12,7 21,5 22,3 Évi átlagb an a kopár 3,2%-kal nagyobb lefolyást adott, mint az erdő, de ebből a mérési hibák határán belüli eltérésből nem szabad általános következtetést levonni. Viszont határozottan megállapítható a nyári félév nagyobb lefolyása a kopáron.
