Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - V. Markó Iván-Markó Elek: Medergalériás vízkivétel a Dunából Budapesten

Medergalériás vízkivétel 403 5. A déli vasúti híd pesti szélső pillérjében kialakított szigetelt szivattyúfülke, a hídra függesztett nyomócsővel. 6. A partfal előtt elhelyezett és azzal párhuzamos medergaléria, melynek vizét az egyik kútban elhelyezett szivattyúk továbbítanák a meglevő nyomásfokozó szivattyútelepre. Az alternatívák nagy száma is mutatja, hogy a feladat egyértelmű, legjobb megoldása önként nem kínálkozott. A különböző tervváltozatok megvitatására összehívott szakértő bizottság a medergalériás hatodik megoldást fogadta el kidolgozásra. Az egyes alternatívákkal kapcsolatban az észrevételek a következők voltak : Ad. 1. A Duna közel 8,0 m-es vízingadozás mellett a szivornyaüzem nem biztonságos és visszaöblítés nem lehetséges. Ad. 2.—-3. A hosszú szívócsővek végén elhelyezett beömlőfej, illetve mederkút üzeme bizonytalan és karbantartása még kisvíz esetén is nehéz. Ad. 4. A partfalban lemélyített fülke eliszapolódása ellen védekezésre nincs lehetőség. Ad. 5. A már azóta leszerelt provizórikus híd és egyéb biztonsági szempontok miatt a pillérbe szivattyúaknát elhelyezni nem lehetett. Fenti előzmények után került sor a végleges megoldásként elfogadott medergaléria tervezésére. 2. Tervezési előmunkálatok A medergaléria telepítése előtt a rendelkezésre bocsátott medertérképek segítségével megállapították, hogy bár a létesítmény tervezett helye előnyösen a homorú parton van, a szelvény mégsem mutatja a várt klasszikus aszimmetrikus formát. A medergaléria helyén ugyanis a szelvényben nem a legmélyebb pontok voltak. Ezek a pesti partfaltól mintegy 10C—150 m távolságban alakultak ki. Ennek oka, hogy fővárosunk partfalak közötti folyamszakaszának egyébként egészséges mederalakulását a második világháború végén, a hídroncsok és a behányt törmelék előnytelenül és szabálytalanul megváltoztatta. A tervezett medergaléria helyén és a partfal mögött próbafúrásokat készítettünk, melyek szerint a mederben kavicsos homok, görgeteg kavics és iszaprétegek váltakoznak, míg a partfal mögött a feltöltésként odahordott homokréteg alatt iszapos, görgeteges kavics és ennek alján iszapos agyag helyezkedik el. Az iszapos talajok k = 10~

6 cin/s körüli tartományban foglalnak helyet, tehát a galéria csak az iszaptalajok fölé volt telepíthető. A medergaléria helyén próbakotrás készült' és a mederfeneket is végig vizsgáltuk az esetleges világháborús roncsok felkutatása érdekében. Megállapítottuk, hogy a meder kotrása előtt a galéria helyéről sok nagy kőtömböt és roncsot kell eltávolítani. Az 1880 körüli években épült partfal (2. ábra) román cementtel készített kőbeton alapon nyugszik. Látható oldalán faragott kő burkolat van. Az alaptest külső és belső oldalát a 0 vízszint felett 2,8 m-es szintig fűrészelt vörösfenyő oszlopokból készített jó állapotban levő szádfal fogja közre. A partfal kibontása során kiderült, hogy a román cementből készült beton alaptest helyén teljesen elméillolt, kötőanyag nélküli, nem teherbíró köves anyag található. (Ez egyben figyelmeztetés a pesti partfalak állapotára.) Megemlítjük még, hogy a partfal mögötti felhagyott aknakútban, a félni érc s céljából leszálló 3 főnyi csoport minden tagja rosszul lett az ott összegyűlt és a