Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - III. Lampl Hugó: A buzgárképződés és talajtörés

Buzgárképződés 29 A mindenkori nyomást vízoszlop magasságban kifejezve az ő és i-jelű piezometer leolvasások különbsége adja meg mm-ben. Ezzel az eljárással milliméter rendű pontossággal lehet a nyomást beállítani, amit a víztartály közvetlen emelésével az előkísérletek tapasztalatai szerint nem lehetett elérni. Az első lépésben alkalmazott 50 mm körüli túlnyomás hatására a vízáramlás a beépített kísérleti anyagon át már megindult és a kísérleti réteg felett a víz szintjének túlemelkedését a megfelelően beállított bukóéi akadályozta meg. Ez a bukóéi elég hosszú volt ahhoz, hogy a talajtörésig fokozatosan növekedő vízmennyiséget 2—3 mm-nyi vízréteg mellett elvezesse. A túlnyomást a piezométer csövek jelzése alapján az ,,Sz" fojtócsappal ki lehetett küszöbölni. Mihelyt a kezdő nyomás hatására megindult áramlásban a permanens állapot néhány percen belül bekövetkezett, akkor a bukón át távozó vizet mérőhengerbe felfogva, megmértük az alkalmazott túlnyomás mellett átszivárgó víz mennyiségét. Ezután fokozatosan csökkenő lépcsőkben emelve a túlnyomást, talaj törésig folytattuk a kísérletet. . A készülék, amint azt a mérési eredmények ismertetése során látni fogjuk, rendkívül pontosan dolgozott és igen érzékenynek bizonyult. Ez abból látható, hogy a grafikonokba felrakott kiegyenlítetlen nyers eredmények majdnem kivétel nélkül egyenletesen emelkedő vonalat mutató pontsorban helyezkedtek el. A kísérletek elvégzése közben állandó megfigyelés tárgya volt a kísérleti anyag viselkedése : különösen a buzgárképzödés és a talajtörés egyes fázisainak bekövetkezésé. Ha valamely kísérletet 24, vagy többször 24 óra múlva meg akartunk ismételni, akkor a buzgár feltörése után a fojtócsapot lezártuk, hogy a buzgárműködés megszűnjön és csak néhány centiméteres túlnyomás mellett olyan mérvű gyenge szivárgást tartottunk fenn, hogy a fellazított kísérleti anyag ismét leülepedhessen, a vízben lévő kevés levegő pedig a víz felmelegedése következtében ne válhasson ki és a kísérleti anyagban a kísérlet folytatásakor esetleg zavart okozzon. A kísérleteket közel állandó hőfokú vízvezetéki vízzel végeztük. Az a körülmény, hogy forralt, vagy állott víz helyett — amely levegőt alig tartalmaz — vízvezetéki vízzel dolgoztunk, állandó hibaként szerepelve, nem hamisította meg a mérési eredményeket egyenlőtlenül. A bevezetett és távozó víz hőmérsékletét állandóan mértük és jegyeztük, és az 15 és 20 C-fok között ingadozott, ami a víz viszkozitására nem jelent számottevő különbséget. II. A VÉGZETT KÍSÉRLETEK A vizsgálatok hazai buzgárképződésre hajlamos, kohézió nélküli szemcsés talajokra vonatkoznak. A végzett kísérletek és vizsgálatok tárgyszerint csoportosított felsorolását az I. táblázat tartalmazza, a vizsgálatoknál használt anyagok jellemző fizikai tulajdonságait pedig a II. téiblázatban foglaltuk össze. Az I. táblázatban megadott kísérletek tárgyát, célját, lefolyását és eredményeit a következőkben ismertetjük. 1. Alapkísérletek Ebbe a csoportba tartoznak azok a kísérletek, amelyekkel a különböző jellemző talajféleségek szemösszetételének a buzgár keletkezésére gyakorolt befolyását, valamint a buzgárképződés és kialakulás általános törvényeit kívántuk megállapítani.