Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
3. füzet - III. Galli László: Műtárgyak alatti szivárgásának számítása rétegezett talajokban közelítő eljárással
356 Galli László -4 -7 , . d, • 0,5 - 6 m It,- 0,5 - 0,00008 minap [5-10-10 c /s) d, -O-bm k,'0,5-1,0 m/nap (~IO~'cls) d 01-15 (200 m) k„-20-?00 m/nap (W~'cls) 2. ábra. A magyarországi folyóvölgyek átlagos rétegződése. Fig. 2. Typical stratification in river valleys in Hungary. (il a = permeable layer, (I, — transition layer , d 2 — cohesive coverJ A rétegsorban az egyes rétegek vízáteresztőképessége közötti különbség is igen nagy. Száz, ezer, sőt tízezerszeres is lehet. Könnyen belátható, hogy a leírt rétegződésű területen — különösen akkor, ha a fedőrétegek vastagságához viszonyítva a duzzasztási magasság nem nagy — a fedőrétegek már nemcsak a szivárgások számszerű értékeit, hanem alapvető" feltételeit is lényegesen befolyásolhatják és ezért a műtárgyak méretezésére is csak olyan számítási rendszerek alkalmazhatók, amelyekkel a fedőrétegeknek a hatását is figyelembe lehet venni. Ma a hidrológiai irodalom a talajrétegekben történő szivárgások, így bármilyen műtárgy alatti szivárgás számszerű meghatározását is, a potenciális áramlások renszeréből vezeti le. Fedőrétegek esetében azonban tervezési adatok szolgáltatására ez a számítási rendszer nem alkalmazható, mivel egyenleteinek matematikai határfeltételeit gyakorlatilag is megállapítani ma még nem tudjuk. A műtárgy alatti szivárgások jellemzőinek számszerű megállapítását tehát fedőréteg esetében csak közelítéssel lehet megkísérelni. Erre a közelítésre, mint minden esetben, most is három út áll rendelkezésre: a potenciálos egyenletek matematikai egyszerűsítése, tapasztalati egyenletek felállítása és végül a szivárgások hidrológiai feltételeinek az egyszerűsítésén alapuló közelítő egyenletek levezetése. Mivel összetett talaj rétegződés esetében gyakorlati célú vizsgálatoknál rendszerint ezzel az utóbbi módszerrel követhetők a legegyszerűbben és a legáttekinthetőbb formában a valóságban is lejátszódó hidrológiai folyamatok, ez a tanulmány is ezekkel a módszerekkel kíséreli meg a műtárgyak alatti szivárgások vizsgálatát a gyakorlat részére megközelíteni. A számítási rendszernek az alapjait szolgáltató feltételezések és levezetések az irodalomból már mind ismeretesek. Az I. fejezetben összefoglalt szivárgási ellenállások alapján való számítás egyenletei, ha más formában is, de minden hidrológiai tankönyvben megtalálhatók, a műtárgyak alatti szivárgásokra alkalmazott egyszerűsítő feltételezések és ennek alapján a szivárgások számítására vonatkozó alapegyenletek levezetése pedig R. A. Barrontól [1] és C. N. Kamenszkijtől [2] származnak. A most ismertetésre kerülő számítási rendszer hasonló egyszerűsítő feltételezésekből indul ki és azonos levezetéseket is alkalmaz, de a szivárgási ellenállások egyenleteinek a felhasználásával a levezetést és a végső egyenleteket annyira egyszerűsíti, hogy azok — természetesen a kiinduló feltételek által megszabott hibahatárokon belül — az eddigi lehetőségeknél sokkal tágabb körben válnak alkalmazhatókká.
