Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - II. Kovács György: Talajvízáramlás hozamának meghatározása vízháztartási vizsgálatok alapján

Talajvízáramlás hozama 355 Komárom térségében 2,00 m, míg a tiszaburai öblüzetben, ahol a beszivárgás a kevés csapadék következtében igen kicsi, mélysége 2,80 m-re növekszik. Átlagosan tehát 2,00 m körül kereshetjük az egyensúlyi szintet. Pontos mélységét a beszivárgás mértéke határozza meg. H. A BODUOliZUGI LECSAPOLÓ RENDSZER MÉRTÉKADÓ SZIVÁRGÓ VÍZHOZAMÁNAK SZÁMÍTÁSA Az előző fejezetben ismertetett talaj vízháztartási jelleggörbe nemcsak jellemzi a talajvíz vízháztartásának a talajvíztükör felszín alatti mélységétől függő változását, hanem számszerű feladatok megoldására is felhasználhatjuk ezt a beszivárgás és párolgás különbségeként számított kapcsolati vonalat. Ha az ismert talaj vízszintű területről adott mennyiségű vizet akarunk állandó üzemben kitermelni, a jelleggörbe adott szinten leolvasott értékéből le kell vonnunk az évente kiemelt víznek területegységre vonatkoztatott és vízoszlopban kifejezett értékét. Ehhez a számított értékhez mint új abszcisszához tartozó szint jelöli azt a mélységet, amelyre a talajvíz felszínét le kell szállítanunk, hogy a kívánt vízhozam állandó üzemben termelhető legyen. Ezt a számítási eljárást azonban megfordíthatjuk, és akkor a Bodrogzug lecsapolásával kapcsolatosan adott feladatunk számszerű meghatározására használhatjuk fel az eljárást. Ismerjük ugyanis a Bodrogzugban a tiszalöki duzzasztás üzembehelyezése előtt kialakult átlagos talaj vízfelszint és többévi adatsor áll rendelkezésünkre a duzzasztás utáni talajvíz-helyzet megállapítására is. A talajvíz-kutak által meghatározott szelvények minden függélyében meghatározhatjuk az eredeti és a megemelkedett talajvízszint mélységét a terep alatt. A talaj vízháztartási jelleggörbének az említett mélységekhez tartozó abszcisszái ezekben a mélységekben a beszivárgás és párolgás különbségét jellemzik. A két érték között mutatkozó változás tehát a vízháztartási viszonyokban előálló módosulást jellemzi, sőt számszerű értéket is nyújt az új helyzet mennyiségi vizsgálatához. A két meghatározott mélységhez tartozó abszcissza különbsége ugyanis megadja számunkra, hogy a függély környezetében egységnyi területről milyen vízoszlopban kifejezett vízmennyiség távozik el a vízfelszín megemelkedése következtében. Tekintettel arra, hogy -— az észlelőkutak adatainak tanúsága szerint — az új talajvízhelyzetet már megállapodottnak tekinthetjük, tározódásra számítanunk nem kell, így a függélyekben meghatározott értékeket összegezve meghatározhatjuk azt a vízmennyiséget, amely a folyók felől a talajvíz felé áramlik. A vázolt számítás elvégzésére két talajvíz-kútsor szelvényében állottak rendelkezésünkre megfigyelési adatok. Az I. jelű Olaszliszka—Zalkod közötti kútsor észlelése 1954. V. hótól, a II. jelű Tolcsva—Viss—Vencselő vonalában húzódó kútsoré pedig 1952. II. hótól folyamatos. A megfigyelési adatokat részletesen feldolgozva, különválasztottuk a természetes állapotra és a duzzasztás következtében előállott helyzetre jellemző adatokat. A továbbiakban az így csoportosított adatokból számított havi középértékekkel dolgoztunk. A 10. ábra az I. szelvényben tünteti fel a duzzasztás előtt vizsgált időszak maximális és minimális havi közepes vízszintjeit és a duzzasztás előtti állapotot jellemző