Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések

Dobos: Jégtörés az Oderán 30T téséhez adták meg a hozzájárulást és egyben meghatározták az üzemeltetést és az anyagi fedezet biztosítását is. Az előálló költségek fedezésére, arra az időre, amelyre a hajózásnak jégtörő-segítséget kellett nyújtani az állami adókhoz, jégtörő pótlékot számítottak. Az első három jégtörőhajót, két kisebb, egyenként 400 és egy nagyobb, 900 LE teljesítményű vontatógőzöst 1888/89-ben építették. A három hajó üzembehelyezése az intézkedés helyességét igazolta és a következő évek folyamán további jégtörőhajókat, 200 és 300 LE teljesítményű vontató gőzösöket is építettek, hogy a Szczecin fölötti folyószakasz jégtakaróját is feltörhessék. A második világháború előtt általában 20 vontatót bocsátott a Víziközlekedésügiji Hivatal a szczecini hajózási vállalatok rendelkezésére, hogy az Oderán jégtörést végezzenek. A jégtörőhajók segítségével sikerült a Szczecin feletti szakaszon a jeget idejében feltörni és levonulását biztosítani. Csak rendkívül ritkán vált szükségessé, hogy a vontatók tevékenységüket Kostrzyn-ig is kiterjesszék. Végeredményben a jégtörés hatása nem egyedül a megfelelő teljesítményű és nagyszámú jégtörőhajó működésétől, hanem attól is függ, hogy meg van-e a lehetőség a jégnek a Damm-tóba történő levezetésére. A fő akadály közvetlen Szczecin feletti igen kis esésű szakasz, ahol a hosszasabban tartó északi szelek ellenáramlásokat is okozhatnak és ezáltal akadályozzák a jéglevonulást. A szakasz kezdeténél nagy tömegben lerakódik a jég és ezáltal megakadályozza, hogy a jégtörők felfelé haladhassanak. Gyakran tekintélyes jégtorlódás következik be a Gryfino fölötti mederátvágásban is, mert ott a jég beékelődik és megreked, a folyó kis szélessége és kis mélysége miatt. Emiatt hogy a Kelet-Oderán lehetőség szerint nagy áramlási sebességet érjenek el, a Nyugat-Odera jegét a Hohensaaten-Friedrichsthali víziútig és a közvetlen Szczecin fölött levő Nyugat- és Kelet-Oderát összekötő csatornán csak akkor törik meg, ha az Odera jege a Keleti ágon már levonult. A jég hatalmas mennyiségben halmozódik fel a Damm-tóban, ahol a vastagsága az egy méternél is nagyobb lehet. Az elmúlt háborúban a valaha olyan hasznos jégtörők, valamint személyzetük gazdag tapasztalatai elpusztultak. Ezért a háború óta az Oderán való jégtörésre nincsenek elegendő számban speciális jégtörőhajók. A jégtörésre megerősített vontatókat használnak, amelyek építési módja és a hajómotor teljesítménye erre a célra legalább valamennyire alkalmas. Ezeknek a jégtörésre nem egészen alkalmas hajóknak az alkalmazása igen költséges, mivel a hajók erősen megsérülnek. A jégtörési időszak elmúltával hosszú időt a gyárakban kell tölteniök, hogy fö feladatuk ellátására, a vontatásra, ismét alkalmasak legyenek. A javítási idővel évenként a népgazdaság igen súlyosan károsodik, mivel a víziközlekedés szervei minden télen kereken 80 vontalóhajót bocsátanak erre a célra rendelkezésre. Természetesen ezek a károk még csak össze sem hasonlíthatók azokkal, amelyek árvíz esetében keletkeznének. (Megemlítjük, hogy az Oderán 1947 márciusában bekövetkezett katasztrófát speciális jégtörőhajók bevetésével sem lehetett volna elhárítani.) A jégtörőszolgálat gazdaságosabbá tételére, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya tervet dolgozott ki a jégtörőhajók építésérc és 1958 végéig 12 új belvízi jégtörőhajó építését irányozták elő. Ez a sorozat olyan hajókból áll, amelyek mind a jégtörés, mind pedig a vontatás követelményeit kielégítik. Alakjuk rövid, tömzsi (hosszuk 26 méter, szélességük 6,5 m). Diesel-motoruk teljesítménye 540 LE. A hajótestet a jégtöréskor való erős igénybevétele miatt különösen stabilra építették és erős borító lemezeket alkalmaztak. Várható, hogy ezek a hajók a jégtörést eredményesebben fogják végezni. Midőn a kifejezetten jégtörésre épített „Jausa" motoroshajót (3. ábra) először vetették bc az Oderán, sikerült, más hajókkal együtt, miközben a többi hajó előtt haladt és egy csatornát vágott, egy délután feltörni a Hohensaaten alatti, kereken 25 km hosszú szakaszt. A „Jausa" és a többi hajók közötti távolság időnként többszáz méter volt. A „Jausa"-t gőzhajóból 1955-ben építették át és 400 LE teljesítményű Diesel-motort kapott. Ugyanekkor megújították külső héjazatát és tőkéjét à jégtörésre alkalmasabbá tetlék.