Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések

Dobos: Jégtörés az Oderán 30T D típusú kísérleti csatornában vizsgálták és a Froude-szám függvényében a vízugrás viszonyított hosszára vonatkozóan az l/J ábrán bemutatott adatokat kapták. A le'jtős fenekű csillapító medencét 13 megépült műtárgyon is vizsgálták. Az előbbiekben ismertetett csillapítóknál a szabad felszínnnel érkező vizet az. alvíz segítségével csillapítjuk le. Csővezetékből (fenék kiürítőkből) nagy sebességgel kiáramló vizet rövid hosszon energiatörőfallal lehet megtörni. Az alkalmazási területen a fajlagos vízhozam 10 m

3/

s, a belépő víz legnagyobb sebessége 9 m/s lehet. A kísérleteknél 45—60 cm széles medencét építettek, amelybe 20 cm átmérőjű cső csatlakozik. A kísérleti vízhozam 80 l/s volt. Az energiatörő falas medence vázlatát a 8/a ábrán mutatjuk be. A vízhozam függvényében a medence szélessége a 8/b ábra két egyenese között vehető fel. Az energiaveszteség sajnos igen nagy, mint a 8/c ábra mutatja, kb. 15%-kal nagyobb, mint a sima fenéken végbemenő vízugrásnál. A röviden bemutatott csillapító medencék közül a hazai gyakorlatban majdnem mindegyik típusnak megvan a maga alkalmazási lehetősége. Célszerű lenne, ha tervezőink az eddig alkalmazott tapasztalati közelítések helyett a kísérleti adatok alapján szerkesztett görbék adatait használnák fel. Az így megépített műtárgyakat azonban helyszíni kísérletekkel kellene megvizsgálni, hogy a tervezési feltételek teljesüléséf ellenőrizzük és az előbbiekben közölt görbéket esetleg finomíthassuk. JÉGTÜRÉS AZ ODERÁN Dobos Alajos 627.73 (282 :243.5) IRODALOM : 1. Brose, A. : Der Eisaufbruch auf der Oder. iVasscrwirtschafl-Wassertechnik, 1957/2. 2. Deutsches getvässerkundliches Jahrbuch : Übersichtskarte für das Gebiet der Deutschen Demokratischen Republik. 3. Mapa samochodowa Polski, Warszawa, 1956. Az Odera a Csehszlovákiában levő forrásvidékétől ÉNy-i, majd É-i irányban folyik a Damm-tavon és a deltavidéken keresztül a Keleti tengerbe. Vízrendszerét és fontosabb mellékfolyóit az 1. ábrán láthatjuk. Vízgyűjtőterülete 115 000 km

2. Teljes hossza a forrásvidéktől a torkolatig kereken 912 km. A folyó jeges árvizei veszélyesek, mert a meder esése nem egyenletes, sok rajta a kanyar és a mederszükület, valamint torkolati viszonyai is kedvezőtlenek. A folyószabályozást és folyócsatornázást egyaránt az árvízvédelem, a hajózás és mezőgazdaság érdekében sok évtizede végzik. A folyó veszélyes jellegét azonban a mai napig sem sikerült teljesen megszüntetni, pedig a Kozle-Wroclaw közötti 156 km hosszú szakaszt csatornázták és sok folyószabályozási munkát végeztek a középső és alsó szakaszon is. A hajózás érdekében további munkálatokra van szükség és ezek elkerülhetetlenné is válnak, ha a Duna—Odera csatorna tervét megvalósítják. Az Odera vízgyűjtőterületén gyakran változik a szárazföldi és atlanti-óceáni éghajlat befolyása/ A tartós fagypont alatti hőmérsékletet rendszerint a szárazföld keleti része felől beáramló hideg légtömegek okozzák, amelyek gyakran eljutnak az Odera—Elba közötti területre is. Ez az oka annak, hogy az Oderán általában hamarabb bekövetkezik a jégképződés és rendszerint tovább is tart, mint az Elbán. A jégtakaró keletkezése szempontjából is kedvező feltételeket találunk az Oderán. Wroclaw és Kozle között a duzzasztóberendezések visszatartják a zajló jeget, ezért legtöbbször itt áll be először. Krosno és Kostrzyn között a hidak jelentenek akadályt a jéglevonulás útjában. Widuchowa környékén (2. ábra) erősen csökken az esés és Szczecin felett pedig a szél miatt már északi ellenesés is bekövetkezhet. Az Ostravától számított 704,1 km-nél ágazik le a Nyugat-