Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések

300 Kisebb közlemények sítést, továbbá, hogy a kiválasztott típus méretviszonyait hogyan válasszuk meg. Egyes esetekben arra is figyelemmel kell lenni, hogy bár a csillapítás minden vízhozamnál tökéletes legyen, mégis a minimális energiaveszteséggel menjen végbe. A csillapító berendezések hidraulikájában számos tényező együttesen alakítja ki a vízmozgás jellegét, ezért általánosítható törvényszerűséget adni nagyon nehéz. Kisebb és egyszerűbb műtárgyakkal kapcsolatban, ahol külön modellkísérlet végzése nem gazdaságos, mégis célszerű a tipizált csillapítók alkalmazása. Másrészt lehetséges, hogy az átszámítás során épp oly bizonytalanságok lépnek fel, mint a számos kísérletből levezetett eredmények általánosításából. Különleges esetekben továbbra is szükséges lehet egyedi csillapítómedencék méretezése, amelyeket csak modellkísérlettel lehet tökéletesen kialakítani. Az Egyesült Államokban a Bureau of Reclamation (az öntözéssel és belvízrendezéssel foglalkozó országos intézmény) 23 év laboratóriumi és helyszíni vizsgálati anyagából — figyelembe véve a korábbi és egyidejű egyéb kísérleteket is — a csillapító medencék hidraulikai méretezésére segédleteiket dolgoztak ki [1]. A különböző típusú csillapítókra vonatkozó laboratóriumi kísérleteket 5 féle modellkísérleti csatornában végezték. A különböző kísérleti csatornák a hasonlóság igazolását és az esetleges méretarányhatás kimutatását szolgálták. 4 féle csatornában a rohanó sugár, illetve a vízugrás az utófeneket a vízszinteshez képest változó szögben érte, míg az ötödik kísérleti csatornában a vízsugár egy szabályozható függőleges tábla alól vízszintesen rohant elő. A kísérleteket kis vízhozammal és sebességgel egy sík surrantós árapasztó modelljén az ún. A típuson kezdték. A csillapító medence szélessége 1,5 m,az esés 90 cm, a max. vízhozam 180 l/s volt. A modell nem volt teljesen alkalmas elméleti törvényszerűségek megállapítására, mert a medence oldalfala folyásirányban bővült. A "rajta végzett vizsgálatok inkább csak előkísérlet jellegűek voltak. A B jelű kísérleteket 60 cm széles és 12 méter hosszú üvegfalú csatornába épített 1,6 méter koronamagasságú és alvíz felöl 0,7 : 1 esésű túlfolyóval kapcsolatban folytatták. A modell vízemésztőképessége 280 l/s volt. Később a kísérletekkel áttértek egy 45 cm széles 1 : 2 arányban 3,0 métert eső surrantóra, a C típusra, amelyben a csillapító egyik oldala üvegfalú, vízemésztőképessége 140 l/s volt. A legnagyobb méretarányú D jelű kísérleteket egy 1,2 méter széles 25 méter hosszú üvegcsatornában végezték, ahová 0,8 : 1 alvízi lejtéssel egy túlfolyó koronát építettek be. A felvíz és alvíz szintkülönbsége közelítőleg 3,6 méter és a legnagyobb vizsgált vízhozam kereken 800 l/s volt. Â fenti csatorna végén végezték a E jelű kísérleteket kis 15—45 cm magas túlfolyókkal, 280 l/s legnagyobb vízhozammal. Az F jelű kísérletek színhelye egy 12°-ig billenthető 30 cm széles és 6,1 méter hosszú kísérleti csatorna, a rendelkezésre álló nyomás 75 cm, a vízemésztő képességet egy tábla szabályozta és legnagyobb értéke 90 l/s volt. Minden kísérleti csatornában egy felvízi, egy alvízi mércét, egy-egy hosszirányú beosztást, a vízugráshoz érkező vízmélység mérésére egy mérőtűt, tovább egy felvízszín szabályozót állítottak. A vízhozamot minden esetben a laboratóriumi Venturicső, illetve egy átszerelhető mérőtorok mérte. Az alvízi mélységet csillapító aknában mérőtűvel mérték és a kísérleti csatorna végén levő bukóval szabályozták. A csillapítás alapkérdése a vízugrás jelenségének alapos ismerete. A vízszintes utófenéken kialakuló vízugrást számos kutató vizsgálta és elméleti képleteket is állítottak fel számítására. A' reá vonatkozó kísérleteknek 1. igazolniok kell a vizugrásra vonatkozó képletet, 2. meg kell határozniuk a vízugrás hosszát, 3. meg kell különböztetni különböző formáit. A vízugrás tisztázására vonatkozó 125 kísérletet mind a 6 féle típusú modellen 28 és 800 l/s vízhozamhatárok között végezték. A vízszintes fenéken kialakuló vízugrással kapcsolatos alapfogalmakat az l/A ábra magyarázza. A kí-