Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések

Török: öntözés Indiában 295 A jelentés második, terjedelmesebb részében a vízgazdálkodás és a kapcsolódó szakágazatok területén végzett kutatásokat szakterületenként ismertetik. A kutatásokat a beszámoló a következő témakörbe sorolja : AJ A kismintakísérletezés elméleti és gyakorlati kérdései. B) Vízépítési műtárgyak. C) Víz.erőhasznosítás. D) Hidrológia. E) Talajmechanika, talajtan. F) Csatornák. G) Öntözés. H) Hajózás. I) Komplex vízhasznosítás. J) Egyéb. A fenti tíz témakör további 73 főkérdéscsoportra, majd ezen belül további 143 alcsoportra tagolódik. A vízgazdálkodáshoz hazánkban is szorosan hozzátartozó szakterületeken kívül a Bizottság munkaterülete felöleli a vízerőhasznosítás gépészeti és villamos kérdéseit, az energia gazdálkodás és elosztás különleges feladatait. Valamennyi alcsoporton belül előbb a szerkesztő foglaiia össze a végzett munkákat ; ismertetik a kérdéssel kapcsolatban a tárgyévben megjelent külföldi szakmunkákat, majd felsorolják az országban végzett kutatásokai, vagy azt a tényt, hogy az adott kérdéssel az évben nem foglalkoztak. A kutatási témák közül a befejezetteket részletesen ismertetik. Az említett intézetekben és kutatóállomásokon 1952. évben 339 elméleti vagy kísérleti tanulmányt folytattak, melyek közül az évi jelentés 76-ról közöl részletes beszámolót és 18-ról hosszabb összefoglaló tanulmányt. A beszámolók után a jelentés minden esetben ismerteti a témával kapcsolatos viták során felmerült ellentétes véleményeket. Érdekes és követésre méltó a viták ismerteteséből kitűnő éles kritikai szellem. Az alábbiakban röviden megemlített néhány tanulmány hazai viszonylatban érdeklődésre tarthat számot. Bészletes és igen sok gyakorlati példával alátámasztott tanulmányban foglalkozik K. L. Rao a völgyzárógátak és duzzasztóművek utólagos magasításának kérdéseivel. Erre a tározótér feliszapolódása vagy a gáttal szemben támasztott követelmények emelése miatt kerülhet sor. A duzzasztási szint emelésére föld, kő és betongátaknál többféle, gyakorlatban bevált műszaki megoldást ismertet. Nagy érdeklődésre tarthat számol a völgyzárógátak és általában a nagytömegű építmények földrengést, robbanási és egyéb dinamikus hatásra való méretezésével foglalkozó tanulmány, melyben részletesen vizsgálják, hogy a földrajzi és földtani viszonyoktól és a szerkezettől függően a mű statikai méretezésénél milyen irányú és értelmű gyorsulással kell számolni. A kismintakísérletek eredményeinek ismertetése közül a nagyszámú folyószabálgozási kísérlet és a lebukó vízsugárral szembeforduló íves vízsugárterelővel végzett kísérletek érdemelnek figyelmet. Ez utóbbira vonatkozóan végzett kísérletsorozat alapján megállapították, hogy az ilyen rendszerű sugárterelőkkel csak viszonylag alacsony fajlagos vízhozamoknál lehet eredményt elérni, egyébként az azonos méretű süllyesztett utófenék hatásosabb és kivitele is egyszerűbb. A gyakorlati szakemberek érdeklődésére tarthat számot C. L. ilanda-nak és D. C. Midha-nak a burkolatok mögötti kavicságyazat szerepével foglalkozó tanulmánya. Több megépült burkolatnál szerzett tapasztalat alapján ismertetik az ágyazatok szerepét, alkalmazási területét, illetve azoka* az eseteket, melyekben az ágyazat elhagyható. Talán világviszonylatban is legjelentősebb a talajvízből való öntözés hidrogeológiai, hidrológiai, műszaki és agrotechnikai kérdésével foglalkozó tanulmánysorozat, amelyről a címnek megfelelően a továbbiakban részletesebb ismertetést is adunk. Hidrológusaink érdeklődésére tarthatnak számot a csapadék és a lefolyás heti értékei közötti összefüggésre vonatkozó 40 éves adatsor részletes, tartománvonkénti feldolgozásának módszertana és a statisztikai feldolgozásból levont általános következtetések. Kedvező hidrogeológiai adottságoknál mélyfúrású kutak vizének felhasználásával az öntözés nagyüzemi viszonyok között is gazdaságosan megvalósítható. Indiában az ilyen jellegű öntözésekkel széleskörű tapasztalatokra tettek szert. A tervezési gyakorlatból és az üzemi adatokból levont következtetéseket K. L. Jain részletesen ismerteti. A mélyfúrású kutakra támaszkodó öntözési módszert leginkább a Ganges széles alluviális völgyében alkalmazzák. A geológiai szerkezet egységes, a rétegszelvény váltakozó finomabb és durvább homokból áll. A rétegek átlagos áteresztőképes-