Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - II. Hock Károly: A gazdaságosság szerepe a műszaki gyakorlatban

A gazdaságosság szerepe 19 anyaga. A költségek összehasonlítása nélkül nem lehet megállapítani sem az építés ésszerű idejét, sem a szükséges felszerelést. Ezeknek a költségösszehasonlításoknak szüksége a tervezés folyamán fokozatosan merül fel, előre el nem végezhetők, és a tervezést sem lehet addig folytatni, amíg ezek az összehasonlítások el nem készültek. így tehát a költségösszehasonlításokat csak a tervező maga végezheti, mások ezt a munkát legfeljebb segíthetik. A műszaki tervezésnek fentiekben vázolt helyes menetétől azonban a gyakorlatban gyakran eltérnek. Nem hasonlítanak össze változatokat, hanem a tervező tapasztalatai vagy pedig tervezőintézeti szokások alapján mindjárt a végeredményt állapítják meg. Ez a helytelen módszer egyes esetekben véletlenül jó eredményre vezethet, de általában ilyenkor a szükségesnél drágább megoldásokat kapnak. Az is előfordul, hogy el akarják egymástól választani a tervezés műszaki és gazdasági részét mégpedig úgy, hogy először a szorosabb értelemben vett tervező elkészíti az egész tervet költségek nélkül és azután a tervező intézet másik személye vagy csoportja ehhez költségvetést készít. Ezzel a módszerrel is legfeljebb véletlenül lehet a leggazdaságosabb megoldást megtalálni. Például egy sztálinvárosi lakótelep tervezésénél a csatornázás tervét készítő tervező 30,5 cm-es pörgetett vasbeton csövet és a nagyobb vízmennyiségeknél 50 X 75 cm-es helyszínen készített vasbeton csatornát alkalmazott. A tőle függetlenül készített költségvetés azonban azt mutatta ki, hogy az 50 X 75 cm-es csatorna az olcsóbb. IIa ezt a tervező látta volna, akkor nyilván mindenütt 50 X 75 cm-es csatornát kellett volna alkalmaznia. Még abban az esetben is, amikor a terv minden adatát változatok költségeinek összehasonlításával állapítják meg, hiba szokott előfordulni. Az egyik ilyen hiba az, hogy valamennyi megvizsgált változat minden adatát a tervhez csatolják. Ez csökkenti a tervek áttekinthetőségét és használhatóságát. Ezért a műszaki tervek tartalmát szabályozó utasítások azt írják elő, hogy a tervben csak a végeredményt jelentő megoldás adatait kell feltüntetni és csupán a műszaki leírásban kell rámutatni arra, hogy ez a megoldás milyen változatok összehasonlításából alakult ki. A másik hiba pedig az, hogy ennek az előírásnak második része ellen vétenek. Ugyanis a tervezés során változatokat hasonlítottak össze, a műszaki leírásban erről még sem tesznek említést. Ez esetben jó ugyan a terv áttekinthetősége, de nem látszik, hogy a terv helyes módszerrel készült és nehéz a terv ellenőrzése. Á helytelen tervezési módszer eredményeként bekövetkező veszteség a vizsgálat szempontjából két részre osztható. Az egyik rész abból' adódik, hogy a tervezett műszaki mennyiségek nagyobbak a leggazdaságosabb tervezés esetén szükségeseknél, a másik pedig abból, hogy a tervező az előirányzott műszaki mennyiségek költségét az indokoltnál magasabbra állapítja meg. Ezek közül az első eléggé közismert és érthető, de a második egyáltalán nem kézenfekvő. A felületes szemlélő ugyanis azt hiszi, hogy a költségvetési normák teljesen egyértelműen előírják a költségvetés készítésénél felhasználandó egységáiakat és pontosan szabályozva van a költségvetés készítésének módja. így a tervezőnek nincs lehetősége arra, hogy a költségvetés végösszegének kialakulására a műszaki mennyiségek eldöntése után befolyást gyakoroljon. A költségvetés készítőjének azonban meg van a lehetősége arra, hogy ugyanannak a műszaki mennyiségnek a költségét különbözőképpen állapítsa meg. Először is a költségvetési normákban nincs — és nem is 2*