Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - V. Schneider Szilárd: Táv-vízvezetékek nyomáslengései

278 Schneider Szilárd ilietve Az értékek az 5. ábrából kiolvashatók. 3. A dinamikus igénybevétel meghatározásának alapelvei Táv-vízvezetékek szilárdsági méretezésénél a mértékadó dinamikus igénybe­vétel a szivattyú leállását követő nyomáslengés maximális értéke. Nyomáslengések léphetnek fel helytelen kezelés — indulás, leállás, töltés és ürítés — továbbá csőtörés következtében is, de nem lenne gazdaságos a csővezetéket ezek kiha­tására méretezni. Figyelembe kell azonban venni, hogy a csőtörést követően a vezeték bármely szakaszán a nyomás közel az abszolút nulláig csökkenhet és ezért a táv-vízvezetékek csöveit külső túlnyomásra is méretezni kell. Az alábbi esetekben a dinamikus igénybevétel nem lépi túl számottevően a 10 m nyomómagasságot, és ezért általában lengésvizsgálat szükségtelen. 1. Kis, P 0SO,1 m/s áramlási sebesség. Ez gyakorlatban nemigen fordul elő. 2. Lassú leállás, ha az áramlási sebességet egyenletesen olyan ütemben csökkentjük, hogy az átfutási idő kétszerese (2 L/c) alatt a sebesség csökkenés ne legyen nagyobb, mint 0,1 m/s. 3. Nagy csősúrlódás h c s 2h A l függetlenül az áramlás sebességétől és a le­állás tartamától. A visszaáramlást gátló csappantyú késedelmes zárása következtében vízlökés ezekben az esetekben is lehetséges, ez azonban már nem tartozik az általunk vizsgált jelenséghez, a szivattyú hirtelen leállása okozta, elsődleges nyomás­lengésekhez. Az egyszerű tárgyalás érdekében végig azonos keresztmetszetű és anyagú csővezetékre és egy szivattyú üzemére szorítkozunk. A számítás azonban több szivattyú párhuzamos üzemére és különböző átmérőjű szakaszokból álló vezetékre is kiterjeszthető. A számítási eljárásunk a valóságos jelenséget három pontban idealizálja. A csősúrlódást fele-fele részben a cső elején és végén összpontosítva a való­ságban lejátszódó folyamatot jól megközelítjük. A minimális és maximális dina­mikus nyomás azokban az időpontokban lép fel, amikor az áramlás szünetel, csősúrlódás tehát nincs. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a csősúrlódás nem­csak a lengések mértékét csökkenti, hanem az egész folyamatot eltorzítja és ezért az összes ismert számítási eljárások pontossága korlátolt. A vezeték végén, a medence előtt, a nyomás a csőben elvileg közel az abszo­lút nulláig csökken, a gyakorlatban a levegőkiválás következtében a minimális Ezek: Hirtelen leállás légüsl nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom