Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
2. füzet - V. Schneider Szilárd: Táv-vízvezetékek nyomáslengései
276 Schneider Szilárd nincsen, mert a lengéseket a víz rugalmassága és nem a csappantyú késedelmes zárása okozza. A nyomáslengés annál nagyobb mértékben torzítja el a kifutást, minél nagyobb a sztatikus nyomómagasság. Ha pedig h s t > h A l, úgy a 3. ábra szerinti lengés alakul ki. Ha a csősúrlódást elhanyagoljuk, a nyomáslengések jellemzőit, a hangsebesség és a lökésmagasság értékeit az anyag és energiamegmaradás törvényeiből elemi számítással levezethetjük. Az L hosszúságú vezetékben t = 0 időpontban áramló víz kinetikai energiája: W ki n(0)- L F 2 y g°° 2 [mkffl Az első ütem végén t = T időpontban az egész cső mentén az áramlás megszűnt és ezzel a kinetikai energia W ki n(T)=0 A vízben és csőfalban tárolt rugalmas energia t = 0 időpontban L F y 2 H 2 z ^red mely t = T időpontban JL Fy 2 ( H h A l) 2 rugK 1 ) — r, F * ßred értékre csökken. Annak ellenére, hogy t — 0 időpontban feltevésünk szerint (hirtelen leállás) a szivattyú szállítása megszűnt, a cső végén t = 0 és t = T időpontok között összesen ^ [m-] I e vízmennyiség áramlott ki. Ez csak a rugalmas térfogatváltozásból eredhet és az emeléshez szükséges energiát is csak a folyadék kinetikai és rugalmas energiája szolgáltathatta. Az energiamérleg LFyv 0H LFyv 2 L F y 2 H 2 LFy 2(H-h A l) 2 Az anyagmérleg LFv 0 = L F y h A l ^ c Ered E két egyenletből a két ismeretlen c és h A l meghatározható, vagyis a hullámsebesséf?
