Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - IV. Tarján Artúr: Házi szennyvizek hígulásának figyelembevétele egyesített rendszerű csatornázás tervezésében

Házi szennyvizek 259 főgyűjtő lefolyás ideje aránylag rövid — a maximumok összegeződve jelentkeznek, nagy városok esetén pedig késleltetés miatt a csúcsok ellaposodnak. A napi ingadozás függ továbbá a lakosság életmódjától, kultúrájától, évszakoktól, ipari üzemek számától stb., de a közölt diagram adatai általában elfogadhatók. Az eredményvonallal rajzolt görbe a napi tartósságot ábrázolja. Eszerint hozzávetőleg napi 2 órán keresztül tart a 100%-os terhelés, 2 órán a 94%-os, 2 órán a 85%-os, 2 órán a 75%-os és 2y

2 órán keresztül mintegy 64%-os terhelés. Tehát naponként mintegy 10,5 órán keresztül, vagyis 44%-ban a szennyvízterhelés az átlag fölött van. Az előzőkben közölt számítási mód 1000 lakosonként 3 l/s lefolyó szennyvízmennyiséget tételez fel. Ez a szennyvízmennyiség csúcsértéket jelent, ami naponként általában mintegy 2 órán keresztül (lásd 4. ábra) fordul elő, tehát a grafikonból leolvasható hígulási fok akkor áll elő, ha a csapadék időpontja összeesik azzal az idővel, mikor a csatornában a maximális szennyvízmennyiség folyik. A bukóéi magasságának számításához a csapadékintenzitás közölt módon való megállapítása tehát akkor indokolt, ha egy maghatározott hígulási foknál töményebb szennyvíz a recipienst nem terhelheti. A tisztítótelepek tervezésénél azonban a szennyvízcsúcs helyett a napi átlagos szennyvízmennyiséget szokták alapul venni. Ilyen esetekben a meghatározott hígulási foknál töményebb hígított tisztítatlan szennyvíz is terhelheti a recipienst. Ez esetben a lefolyó vízmennyiség átlaga 1000 lakosonként — napi 150 l/fő, szennyvizet tételezve fel, mely 24 órán keresztül egyenletesen kerül lefolyásra — = '/

s" Ebben a

z esetben a fajlagos hígítást előidéző csapadék . . 0.00174L , ,

J

U ^ ,„.,,„ j,, . , intenzitasa 1 = , az n-szeres hígítást eloidezo csapadék intenzitasa (n-DP. ,

P A 3. ábra alsó diagramja segítségével a már közölt módon a megfelelő L és ip értékekhez tartozó i' értékek megállapíthatók és a kapott B pont továbbvetítve a középső diagramba, a megfelelő hígítást előidéző csapadékintenzitás és annak átlagos évi előfordulási ideje leolvasható. (Pl. laksűrűség 333 L/ha, jp = 0,5, I' ^ 1,2, az 5-szörös hígítást előidéző csapadékintenzitás 4,8 l/s.ha, ennek előfordulási átlaga 95 óra/év.) A szennyvíznek a csapadékvízzel az előzőekben közöltek szerint megállapított ,,n"-szeres hígulása csak akkor fog bekövetkezni, ha a csapadékvizek az esővízkiömlőhöz már az egész területről leérkeztek. Ha az eső időtartama T

e, a gyűjtőn lefolyó vizek lefolyási ideje T

c

s, az n-szeres hígítás csupán az eső kezdete után T

c

s idővel fog jelentkezni, az n-szeresen hígított vízmennyiség lefolyási időtartama T

e — T

c

s, utána pedig T

c

s idő múlva lecsökken a nyers szennyvíz mennyiségére, illetőleg a csatornában akkor csapadékvíz már nem folyik. I-Ia az eső időtartama rövidebb, mint a gyűjtő lefolyási ideje, a fenti módon kiszámított n-szeres hígítás nem fog bekövetkezni. Az 5. ábra egy 60 percig tartó csapadék lefolyási ábrája. A csatorna szennyvízterhelése 100 l/s, a lefolyásra kerülő csapadékvíz 400 l/s, terhelése tehát összesen 500 l/s, a lefolyási idő a gyűjtőn 40 perc. Ez a vízmennyiség csupán 40 perc múlva jelentkezik a csatorna vizsgált pontján, mert annyi idő szükséges ahhoz, hogy a csapadékvizek a csatorna felső pontjáról is leérkezzenek. Ezután 20 percig a lefolyás egyenletesen 500 l/s és további 40 perc múlva a csapadékvíz lecsökken