Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában

232 Ubell Károly Az őszi talajvízviszonyok vizsgálata. A tavaszi maximum kialakulásához elsősorban a téli félévben várható emelkedés ismerete szükséges, de ezen kívül az is igen fontos, hogy milyen szintről indul el a tárgyév emelkedése. A kiindulást az őszi minimális talajvízhelyzet jellemzi. Az őszi minimum nem minden kútnál jelentkezik ugyanabban az időpontban, de az eltérés mértéke, — leszámítva a nagyobb mélységben elhelyezkedő talajvizeket, — rendszerint nem nagy. Gyakorlati szempontból elegendő, ha az őszi talajvízhelyzetet az október havi talajvízállással rögzítjük. Az október havi közepes talajvízállás terep alatti mélységére térképet szerkesztve s elkészítve az október havi talajvízállás tájékoztatót (ez az október havi talajvízállás eltérését mutatja a sokévi október havi átlaghoz viszonyítva), máris áttekintő képet kapunk arra, hogy átlagos téli félévi emelkedés esetén mely területeken kell magasabb talajvízre számítanunk. A számítások elvégzéséhez szükséges még az október végi talajvízállás. Az őszi talajvízviszonyok vizsgálatánál az október havi talajvízállás rögzítése mellett foglalkoznunk kell azzal is, hogy milyen mértékű nedvességnövekedés állt elő a fedőrétegben, és megindult-e vagy rövid időn belül várható-e a talajvíz emelkedése. Ezt a csapadékviszonyok vizsgálatával végezhetjük el. Átlagos őszi csapadék mellett a fedőrétegek az ősz elején telítődnek. Ha ez elmarad, akkor ezt a hiányt a tél eleji csapadék pótolja, és csak egy kisebb hányad emeli a talajvizet, tehát kisebb mértékű emelkedésre kell számítanunk. Bőséges őszi csapadék mellett már az ősz elején talajvízállás emelkedés mutatkozhat, s ebben az esetben nagyobb évi emelkedés várható. Az őszi talajvízhelyzet a csapadék megoszlásától függően az Alföld egyes részein különböző lehet. A távlati előrejelzés. A távlati előrejelzés az október havi talajvízadatok és az őszi csapadékadatok feldolgozása után december elején készíthető el. A téli félévben előálló vízállásemelkedés és ezzel együtt a tavaszi maximum értéke és időpontja a téli félév csapadék összegétől és annak megoszlásától függ. Ezt decemberben még nem ismerjük, ezért a távlati előrejelzés elkészítésénél fel kell tételeznünk, hogy milyen csapadékra számíthatunk. Mivel hosszúidejű csapadékelőrejelzés nem készíthető, a legcélszerűbben úgy járunk el, ha meghatározzuk a várható tavaszi maximumot átlagos mennyiségű és szélsőségesen csekély vagy nagy mennyiségű csapadék feltételezésével. A téli félévben előálló talajvízállás emelkedés és a téli félév csapadékösszegének kapcsolatából (4. ábra) megállapítható, hogy különböző mennyiségű csapadék esetén milyen vízállás emelkedés lesz. Az átlagos és a szélső értékeket meghatározva, s hozzáadva az október végén észlelt talajvízálláshoz, megkapjuk, hogy különböző mennyiségű csapadék esetén milyen talajvízállás várható április végére. A továbbiakban azt kell megvizsgálnunk, hogy milyen mélységben melyik hónapban jelentkezik a maximum (5. ábra). Ezeket az értékeket felhasználva a várható tavaszi maximum közelítő értéke az átlagos talaj vízjárási vonal segítségével becsülhető. A távlati előrejelzés nagy előnye, hogy segítségével mintegy jél évre lehet az előrejelzést elkészíteni. Igen fontos ez különösen olyankor, amikor egyes területeken szélsőségesen magas tavaszi maximum bekövetkezésével kell számolnunk.