Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában

A talajvízháztartás •205 5. Talajvíztípusok jellemzői Ijjász Ervin hazánk összes talajvízelőfordulásait a mérsékelt kontinentális talajvíztípus átfogó csoportjába, s ezen belül két alcsoportba sorolta [24]. 1. Felszíni vizek által nem zavart, és 2. folyóvizek és állóvizek által zavart talajvízelőfordulások. Az első csoporton belül több fontosabb altípus különböztethető meg. Ezeknek jellemzése a talajvízjárás újonnan megállapított törvényszerűségeinek ismeretében az alábbiakban foglalható össze (8. ábra). a) Esőzésből táplálkozó talajvíztípus. A talajvízszín a terephez közel, 0—1 m mélységben helyezkedik el. A talajvízjárás nyugtalan, igen érzékeny a csapadékra, és a csapadékmegoszlástól függően egy éven belül több magas és mélypont is előfordulhat. Általában az évi maximum márciusban, a minimum augusztus végén, vagy szeptember elején jelentkezik. A szélső ingadozás aránylag igen csekély ( < 200 cm). b) Beszivárgásból táplálkozó talajvíztípus. A talaj vízszín 1—2 m mélységben helyezkedik el. A talajvízjárás már kiegyenlítettebb. Az évi maximum leggyakrabban áprilisban, a minimum szeptemberben vagy októberben jelentkezik. Az évi talajvízforgalom 70—180 mm, a szélső ingadozás 180—320 cm. c) Közepes normáltípus. A talajvíztükör 2—4 m mélységben helyezkedik el a terep alatt. Á talajvízjárás kiegyenlített, az évi maximum rendszerint április végén vagy májusban, a minimum októberben vagy novemberben áll elő. Az átlagos évi talajvízingadozás homoktalajoknál 50—70 cm, finomabb-szemcséjű talajvíz tároló rétegeknél 70—100 cm. A szélső ingadozás a mélység növekedésével fokozatosan nagyobbodik (250—500 cm). Az évi talajvízforgalom nagy, 100—190 mm. Ez a mérsékelt kontinentális talajvíztípus legjellegzetesebb talajvízelőfordulása. d) Nagymélységű normáltípus. Ebbe a csoportba azok a talajvízelőfordulások tartoznak, amelyeknél a talajvíztükör 4 m-nél mélyebben s mintegy 7—10 m mélységig helyezkedik el. Az évi talajvízingadozás kicsiny, a szélső ingadozás nagy. Á talajvízjárás eltolódott, a maximum június-júliusban, a minimum november-decemberben jelentkezik. / e) Zavartalan talajvíztípus. Hazánk éghajlati adottságai mellett a csapadék beszivárgásából származó talajvízingadozás csak bizonyos mélységig, a beszivárgási viszonyoktól és a fedőréteg tulajdonságaitól függően mintegy 7—10 m mélységig állhat elő. Ha a talaj víztükör ennél mélyebben van, akkor a talajvízszin igen keveset vagy semmit nem ingadozik, mert a beszivárgó csapadék teljes mértékben a vastag fedőréteg nedvességtartalmának pótlására fordítódik. Az előbbiekben ismertetett altípusok aszerint különülnek el, hogy a talajvíz milyen mélységben van. A mélységbeli elhelyezkedéstől függetlenül Ijjász Ervin még megkülönbözteti az erdei talajvíztípust is. Ennek fontosabb jellemzőit jelenleg még nem ismerjük. A második alcsoportba sorolt, folyóvizek és állóvizek által zavart talaj vízelőfordulások általános törvényszerűségei nem foglalhatók össze ilyen rendszeresen. Ezeknél minden esetben külön-külön meg kell vizsgálnunk, hogy mekkora az a terület, melynek talajvízviszonyait a folyó- vagy állóvíz vízállásváltozásai érzékelhető módon befolyásolják. A helyszíni adottságok, a talajrétegződés, a rétegek 5*