Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában
200 Ubell Károly (4. ábra). A kapcsolatot kifejező egyenes az átlagos viszonyokat jellemzi. Azokban az években, amelyekben a téli félév csapadékösszegének az egyes hónapok közötti megoszlása hasonló mint a sokévi átlagos csapadékmegoszlás, az összetartozó értékpárokat ábrázoló pontok a kiegyenlítő egyenes mentén helyezkednek el. A többi pont szóródását a csapadékmegoszlás magyarázza. Azokban az esetekben, amikor az egész csapadékösszeg legjelentékenyebb hányada novemberdecember hónapban hullott le, a pontok a kiegyenlítő egyenes fölött helyezkednek el. Ezekben az években a téli félév csapadékösszegének csak kisebb hányada szivárgott le a talajvízig, mert a teljes összegnek egy része a kisebb beszivárgási kapacitású novemberben és decemberben csak a fedőréteg nedvességtartalmának növelését előidéző „előkészítő csapadék" volt. A fedőréteg kedvező átnedvesedése után márciusban és áprilisban a beszivárgási kapacitás nagyobb. Ha az egész csapadékösszegnek jelentékeny része ezekre a hónapokra jut, nagyobb talajvízállásemelkedés áll elő. Ilyen esetekben a pontok a kiegyenlítő egyenes alatt helyezkednek el. Ez az összefüggés fontos paraméterek megismerését tette lehetővé. A kiegyenlítő egyenes minden észlelő kútnál különböző magasságban metszi az ordináta tengelyt, kifejezve azt. hogy a domborzati viszonyoktól, a fedőréteg szerkezetétől, a talajvíztükör mélységétől függően mennyi az a csapadékösszeg, ami a téli félévben még nem okoz talajvízállásemelkedést, tehát felszíni lefolyásra, párolgásra és a fedőréteg nedvességtartalmának növelésére fordítódik. Megismertük, hogy különböző helyeken, mennyi a téli félévben előálló talajvíztározódás átlagértéke, és különböző csapadék mellett mennyi talajvíztározódás és talajvízszínemelkedés várható. A kapcsolat segítségével még egy fontos talajfizikai jellemző közelítő értéke is meghatározható. A talajvízkészlet változás megállapítását minden esetben az nehezítette meg, hogy nem ismertük a különböző rétegek „szabad hézagtérfogatát" fn 0), azaz a teljes hézagtérfogatnak azt a részét, ami a különböző erők hatására lekötött vizén felül a gravitációs erő hatása alatt álló talajvíz rendelkezésére áll. A kiegyenlítő egyenes iránytangense (4. ábra) a vízszíningadozás övezetében elhelyezkedő réteg szabad hézagtérfogatát határozza meg. Az eljárás segítségével megállapított értékek igen jó megegyezést mutatnak a laboratóriumi eredményekkel [32, 73, 74, 75 [. Alföldi talajvíz tározó rétegeinknél a szabad hézagtérfogat közelítő értékei a következő értékhatárokkal jellemezhetők : homok — futóhomok n 0 = 0,22—0,25 finomhomok — iszapos homok = 0,17—0,19 agyagos homok-vályog = 0,13—0,15 sovány agyag = 0,13 A téli félév csapadékának és talajvízállásemelkedésének kapcsolata csak egy példa a számtalan változat közül. Ugyancsak kapcsolat található abban az esetben is, ha nem az egész téli félév, hanem abból kiragadott 4 vagy 5 hónap talaj vízállás emelkedésének és csapadékösszegének, vagy minden évben az előálló teljes talajvízállásemelkedésnek és az emelkedés időszakára eső csapadékösszegnek az összefüggését keressük. A talajvizet nem tápláló csapadékmennyiség <4. ábra) segítségével, ha ismerjük a lefolyó vízmennyiséget a párolgás, vagy fordítva a párolgás ismeretében a lefolyás számítható. Részletesebb ismertetés helyett utalunk a szakirodalomra [73, 75, 76, 81].
