Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában

A talajvízháztartás 189 területrészek megközelítően elkülöníthetők. A továbbiakban az elsődlegesen megállapított adatok finomítása szükséges. A korszerű vízgazdálkodás megteremtéséhez azonban a sztatikus talajvízviszonyok ismerete önmagában még nem elegendő. A talajvíz állandóan mozog, készletében jelentős változások állanak élő. Ennek megfelelően a talajvízkutatás második ága a műszaki hidrológiai kérdések, a talajban előálló vízmozgás törvényeinek, a természetes és a műszaki beavatkozások által megváltoztatott talajvízháztartás kutatásával foglalkozik. A feladat megoldásához számos hidrológiai és hidraulikai részletkérdés tisztázása és több tudományág, főleg a földtan, talajmechanika, talajtan és meteorológia eredményeinek felhasználása szükséges. A talaj vízháztartás megismeréséhez elsősorban folyamatosan észlelő talajvízmegfigyelő kúthálózatra van szükség. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet jelenleg mintegy 2200 talajvízmegfigyelő kútban végeztet rendszeres talajvízmegfigyelést [13]. A talajvízháztartásra vonatkozó jelenlegi ismereteinket -— melyek segítségével már eddig is számos gyakorlati vízgazdálkodási feladat megoldását sikerült elősegíteni [23, 75, 78] —, főleg azoknak a kutaknak az adatai, amelyeken hosszabb idő óta folyamatosan észlelnek, valamint az Intézet vízháztartási kísérleti telepén folyó kutató munka eredményei tették lehetővé [74]. Az adottságoknak megfelelően a síksági területek, elsősorban az Alföld talajvízjárási és talajvízháztartási jellegzetességeinek felismerésében értünk el eredményeket. A síkvidéki területek, főleg a Nagyalföld talajvízviszonyainak fő jellemzőire vonatkozóan egységes kép alakult ki, a talajvíz mozgását és a vízutánpótlás lehetőségét tekintve azonban két ellentétes nézet van. Az egyik szerint az Alföldre hullott csapadék a talajvízig nem szivárog le, és a talajvíz táplálását a hegyvidékek felől, hosszú kilométereken keresztül leszivárgó víz okozza [57—61]. A másik vélemény szerint, amit a tapasztalati hidrológia eredményei, a talajban előálló vízmozgás törvényei, valamint a vízháztartási vizsgálatokkal megállapított mennyiségi értékek is alátámasztanak, síkvidéki területeken a talajvíz fő táplálója a helyszínen lehullott csapadék. A következő II. részben a talaj vízjárás és talajvízháztartás jelenleg ismert törvényszerűségeit és a további kutatás irányvonalát, majd a III. részben ezeknek az eredményeknek a vízgazdálkodás egyes ágazatainál való felhasználását ismertetjük. II. A TALAJVÍZJÁRÁS ÉS TALAJVÍZHÁZTARTÁS TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI 1. A talajvízjárás jellemzői A mindenkori talajvízállás hosszabb megelőző időszak alatt lejátszódott jelenségek halmozódási folyamatának eredménye. A talajvíztükör időszakos változásaiban általánosságban havi, évi és többéves periódusok különböztethetők meg. Egyes esetekben napi ingadozások is észlelhetők. A természetes talajvízháztartást az jellemzi, hogy a talajüíztározódás hosszú idejű állagértéke nulla, s ennek megfelelően a talajvízszín a hosszú idejű átlagérték állal meghatározott állandó szint (KÜV) körül ingadozik. 4*