Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
2. füzet - II. Lászlóffy Woldemár: A vízgazdálkodás kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szervek és munkásságuk
1 54 Lászlóffy Woldemár 2. a Nemzetközi Völgyzárógát-Egyesület 1957-ben 2. kiadást megért, ugyancsak 6 nyelvű völgyzárógát-szótára 2500 kifejezéssel és magyarázó ábrákkal, 3. a Nemzetközi Öntözési és Belvízrendezési Szövetség munkában lévő, kb. 5000 szóra tervezett, illusztrált szótára, amelyből eddig a szakkifejezések szabatos értelmezése készült el tervszerű megosztásban, részben angol, részben francia nyelven. Ez lehet aztán alapja a különféle nemzetek nyelvén kiadandó szakszótáraknak. Végül 4. a Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozási Egyesület egyelőre ideiglenes kiadásban elkészült 6 nyelvű, 1200 szót tartalmazó szakszótára. A felsorolt szótárak közt kettő is van, amely szerb—horvát, sőt külön szlovén anyagot is tartalmaz. De más kis nemzeteknek (hollandoknak, ciánoknak, norvégoknak) is gondjuk volt rá, hogy a nemzetközi szakszótárak munkájába bekapcsolódva erősítsék szellemi kapcsolataikat más népekkel. Ügy vélem, hogy ezen a téren — legalább a meglevő szótárak magyar nyelvű részének elkészítésével — ránk is halaszthatatlan feladatok várnak, hiszen ezzel elsősorban a fiatalabb szakembernemzedék szakmai fejlődését szolgáljuk. Az UNESCO szervező munkája ma már — közvetlenül vagy közvetve — minden tudományszak, és így a vízgazdálkodás területén iá érezhető. A kongresszusi iratok és szakbibliográfiák is az UNESCO kisebb-nagyobb anyagi támogatásával jelennek meg és a műszaki jellegűek ezen kívül az UATI segítségét is élvezik. De elősegíti az UNESCO a kongresszusok sikerét annyiban is, hogy bizonyos számú résztvevő kiküldetési költségeit is vállalja. Itt említendő meg végül a nemzetközi szakember csere nagyarányú szervezése, amely kiterjed az oktatószemélyzetre, a diákságra, a szünidei foglalkozásokra és ösztöndíjakra, fizikai és szellemi dolgozókra egyaránt. Vízügyi szempontból rendkívül figyelemreméltó az UNESCO által a Föld sivatagi és félsivatagi tei ületének meghódítása érdekében megindított nagyszabású kutató és szervező munka [30]. A kezdeményezés India érdeme és 1948-ra nyúlik vissza, de a Föld aszályos övezetére vonatkozó kutatómunka kezdetben 7, ma 10 tagú nemzetközi tanácsadó-bizottsága ( Advisor Committee on Arid Zone Research) csak 1951-ben kezdte el azóta mind nagyobb arányokban kibontakozó tevékenységét. Jelentőségének megvilágítására elegendő annyit megemlíteni, hogy a Föld szárazföldjeinek 1/3-a aszályosnak tekinthető (6. ábra), míg a jelenleg megművelt területek (13,5 millió km 2) a szilárd felszínnek csak 1/10-ére rúgnak. Az aszályos területek részbeni meghódítása is döntő mértékben megnövelheti Földünk eltartóképességét, és éppen a legelmaradottabb népek gazdasági és kulturális felemelkedését tenné lehetővé. Az UNESCO munkájába ezért az ENSZ valamennyi érdekelt szakintézménye és a tudományos csúcsszervezetek nagyrésze is bekapcsolódott. A sivatag elleni támadás mind a tudományos kutatás, mind az eredmények gyakorlatba vétele terén megindult. A tanácsadó bizottság 1958-ig 14 ülést tartolt. Minden második szeminárium-szerű továbbképző tanfolyammal (symposium) kapcsolatos,[amelyen az UNESCO által célhitellel támogatott kutatóintézetekben az előző évben folytatott kutatások eredményeit ismertetik az érintett területek szakemberei előtt. Tárgykörük puszta felsorolása is betekintést ad a munkába: 1. Az aszályos vidékek hidrológiája, különös tekintettel a talajvízkészletre. (Ankara, 1952). 2. Az aszályos területek növény-ökológiája ( Montpellier, 1953). 3. A szél- és a Nap-energia az aszályos övezetben (New Delhi, 1954). 4. Állati és növényi ökológia. (Az aszályos területek kérdéseiről tanácskozó nemzetközi konferencia keretében. Albuquerque, New Mexico, 1956.). 5. Az aszályos övezet éghajlata, különös tekintettel a mikroklímára. (Canberra, 1956.) 6 . Az aszályos területekre, irányuló kutatás kibővített munkatervének előkészítése (6 éves terv Kisázsia, a Közép-Kelet és Dél-Ázsia területén, Párizs, 1957).
