Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
2. füzet - II. Lászlóffy Woldemár: A vízgazdálkodás kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szervek és munkásságuk
A vízgazdálkodás nemzetközi szervei 157 jére tűzött négy kérdésre 21 országból 137 jelentést, továbbá 24 szabadon választott tárgyú ún. közleményt nyújtottak be. A kongresszusokra beérkező anyagot kérdésenkint egy-egy íőelőadó foglalja össze és ez az összefoglalás a vita alapja. Az egyes jelentéseket még a kongresszus előtt kinyomtatják, de külön-külön nem foglalkoznak velük. A közlemények közvetve sem tárgyai a vitának. Értékesen egészítik ki a kongresszusokat a velük kapcsolatban rendezett tanulmányutak, amelyek bő alkalmat nyújtanak vendéglátó ország kutató, tervező és kivitelező mérnökeivel folytatható helyszíni tapasztalatcserére. » Az egyesület munkásságát az albizottságoké egészíti ki. Ezek az albizottságok ideiglenesek vagy állandóak. Eddig két állandó albizottság alakult. Az egyik a völgyzárógátak betonjával foglalkozik, a másik a szótár-bizottság, amely Sz UNESCO támogatásával már második kiadásban adta közre 6-nyelvű völgyzárógát-szótárát. Magyarország eddig még nem vett részt az Egyesület munkájában, aminek kettős oka volt. Égyrészt a tározás csekély szerepe vízgazdálkodásunkban, másrészt az egyesület nevében szereplő „grand barrage"—„large dam" félremagyarázása. (Ezeknek a kifejezéseknek szószerinti fordítása „nagy gát", azonban valójában völgyzárógátat jelentenek -— kicsit és nagyot egyaránt.) A tározás jelentőségének általános felismerése folytán napjainkban mind több völgyzárógát építésének terve merül fel hazánkban, úgyannyira, hogy szükségessé vált az ország valamennyi tározási lehetőségének számbavétele is. Domborzati és földtani viszonyaink folytán nem gondolhatunk ugyan nagyszabású vasbetonművekre, de szem előtt kell tartanunk, hogy az egyesület valamennyi kongreszszusa foglalkozik a nálunk elsősorban szóbajövő földgátakkal kapcsolatos kérdésekkel is. Az eddigi hat kongresszus napirendjén szereplő, folytatólagosan számozott 23 kérdés közül a következők vágnak szorosan a magyar vízimérnökök érdeklődési körébe: I. Stockho m, 1933. 2la) : Vizsgálati módszerek annak megítélésére, hogy valamely anyag alkalmas-e földgát építésére. 2/b) : A gáttesten és altalaján át történő szivárgás fizikai törvényei. II. Washington, 1930. p 7. : Földgátak állékonysága. III. Stockholm, 1948. 9. : A földből és betonból készült gátakban fellépő erők és alakváltozások mérésére szolgáló módszerek és műszerek. 10. : A vízelszökés megakadályozásának legújabb módszerei. IV. New-Delhi, 1951. 12. : A gátak méretezésénél figyelembe veendő legnagyobb árvízhozam meghatározásának módjai. Az árapasztók általános elrendezésének megválasztása és hidraulikai méretezésük. 13.: Föld- és kőrakat-gátak tervezése és építése; vízzáró burkolatok és szigetelő magok. 14. : A gátak tározóterének feliszapolódása és a vele kapcsolatos kérdések. V. Paris,_ 1955. 10.: Áteresztő altalajú gátak tervezése és építése, és az altalaj előkészítése. 18. : A gátak vagy alapjuk anyagának összenyomhatóságából eredő ülepedés és a földrengések hatása. VI. New-York, 1958. 22. : Tömörítési eljárások és a föld- és kőrakat-gátak földmagjának és testének készítéséhez használatos anyagok nedvességtartalma. Vitathatatlan, hogy a kongresszusok anyagában a többi kérdéssel kapcsolatban is számos olyan közlemény található, amely a vízépítési műtárgyak tervezői számára értékes tanulságokat tartalmaz, mint pl. : 4. : Osztóhézagok kialakítása és vízzárósága. t>. : A gátak alapozására szolgáló talaj vizsgálata. 11. : A völgyzárógátak építéséhez használt különleges cementekkel és vizsgálati módszereikkel kapcsolatos tapasztalatok. 23. : Puzzolán és más adalékok alkalmazása a gátak építéséhez használt betonokban és a finomabb szemű homokrészecskck hatása. S ha befejezésül rámutatok arra a sajnálatos tényre, hogy a felsorolt kongresszusok nagyobb részének iratai nincsenek meg egyetlen magyar könyvtárban sem, nyilvánvaló, hogy a Nemzetközi Völgyzárógát-Égyesülethez való csallakozá2*