Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
2. füzet - I. Mosonyi Emil: Bánki Donát a hidraulikus
Bánki Donát 147 Bánki első, vázlatosabb elgondolása szerint a kiépítési teljesítmény 680 000 LE lett volna, míg a részletesebben kidolgozott és itt bemutatott terv 410 000 LE kiépítési teljesítményre készült fő. ábra). Az erőmű átlagos teljesítménye 350 000 LE-nek adódik a szerkesztés nyomán, s az évi energiatermelés kereken 2,2 milliárd kWó. Bánki elsősorban Budapest ellátását tűzte ki célul, s ezért tervében elő is irányozta a 400 km hosszú távvezetéket. Fővárosunk évi áramszükséglete ebben az időben kereken csak 300 millió kWó volt, s ezért Bánki a felesleget — természetesen szem előtt tartva a főváros rohamosan növekvő igényét — a távvezeték mentén fekvő települések villamosítására, továbbá az Alföld öntözővízszükségletének szivattyúzással történő biztosítására irányozta elő. A Bánki-féle Vaskapu erőmű részei (2. ábra): az A gépház, a B géptelep, a C jelű árvízlevezető zsiliprendszer és egy iker-hajózsilip. A hasznos esés 3 m és 12 m között változik. Az A gépháznak 11 iker Francis-turbinája van, a B géptelepnek 30 iker Francis-turbinája. Érdekessége a tervnek, hogy Bánki a B géptelep turbináit esésnövelő ejektorcsatornákkal látta el, amelyek a szívócsatorna könyökébe torkollnak. Tanulmányában az ejektorok esésnövelő hatását számítja, ennek eredményét az 5. ábra jól szemlélteti. Az esésnövelők ilyen módon való beiktatása negyven évvel ezelőtt igen korszerű megoldásnak számított. Az ejektorok összes vízemésztése árvíz idején 4580 m 3/s. A 13, egyenként 20 m szabadnyílású, Stoney táblás gát legnagyobb vízemésztését 9860 m 3/s-nak számította Bánki, a két erőtelep turbinái pedig árvíz idején összesen 2500 m 3/s-nyi víznyelésre alkalmasak. Ha ezekhez még hozzávesszük az ejektorok előbb említett emésztőképességét, az adódik, hogy a Bánki-féle terv 17 000 m 3/s árvízmennyiség zavartalan levezetéséről gondoskodott. A vízerőmű mellé telepített iker-hajózsilipes elrendezésen kívül Bánkinak még egy érdekes elgondolása van: a Kazán-szoros és Brza-Palánka között egy 20 km hosszú hajó-alagút építésére tesz javaslatot. Ily módon a duna hajóút kb. 8 km-rel megrövidíthető volna. Bánki Donát után mind a mai napig számosan foglalkoztak a Vaskapu vizerejének hasznosításával, s újabban több két- és három-lépcsős terv is született. Kétlépcsős kihasználást javasolt Haller B. bécsi műegyetemi tanár, majd később Fischer—Reinau svájci mérnök. Smrcek A. brünni professzornak főleg a hajózás megjavítására irányuló két-lépcsős tervében a vízerőhasznosítás 750 000 LE kiépítési teljesítménnyel szerepel (1920). Az 1920 év utáni évek fontosabb terveinek szerzői: Dórin Pavel (1923), a Jugoszláv Vízügyi Hivatal (1924—27), Vasilesev G. (1930), a Siemens Bauunion (1942), Vladimirescu I. és Vladimirescu Ch. (194-1), llvoj (1956). Végül Dórin Pavel bukaresti proiesszor legújabb terve egyetlen vízlépcsővel kereken 3 millió lóerő teljesítményű erőműre tesz javaslatot. (Hangsúlyozom, más javaslatok is voltak, ez' a felsorolás nem tart a teljességre igényt.) Nyilvánvaló, hogy a maga idejében korszerű, merész és nagyszabású, műszakilag jól átgondolt és tudományosan kellőképpen megalapozott Bánki-féle terv fordította a figyelmet a Vaskapu vízerőkincsének jelentőségére és adta az első ösztönzést a további, fokozottabb kihasználásra irányuló és mind merészebb tervekhez. Bánki Donátnak ezt a kezdeményező tervezői alkotását