Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kisebb közlemények

Illés: A riemeisterfenni vízművek 115 Ili hónap alatt elkészült és a vízszolgáltatást megkezdte. A vízszerzési lehetőséget az itt található (kb. 50 m) vastag homokréteg nyújtotta (az anyag 50—80% 0,5—1,0 mm közötti szemnagyságú). Az előmunkálatok alapján a müvet 20 000 m

3/nap teljesítőképességre tervezték és építették. A természetvédelmi követelmények a munkát megnehezítették, mivel az egész gépházat a föld alatt kellett elhelyezni. A vizet a már említett finom homokrétegre elhelyezkedő talajvízből egy csáposkúttal szerzik be. Berlinben először itt alkalmaztak csáposkutat. A 4 m átmérőjű, 30 m mélységű aknából a 26 és a 23 m mélységben összesen 13 vízszintesen kihajtott csáp van, amelyek hatásos szűrőhossza 382 m. A csáposkút szűrőcsöveit úgynevezett „híd-szűrőként" ala kítják ki (2. ábra). A híd-szűrő alakításának elve az, hogy a két metszék közötti lemezt csak kihajtják (préselik), de az „ablakot" nem vágják ki,mint nálunk alkalmazóit szűrőkön. Ezzel a megoldással a szűrő a finomabb anyagót is meg tudja támasztani. A szűrőcső mellett a túlsó oldalon még egy szűrőréteget is elhelyeztek. A kútból 9 m leszívással kereken 800 m

3/óra vizet szivattyúznak. A 9 m leszívásnál a depressziótölcsér sugara 500 m körül van. A két-két búvárszivattyúval felszerelt kútból, 100 m hosszúságú nyomóvezeték vezet a szivattyútelepre. A kitermelt nyersvíz savtalan, de oldott állapotban vasat (1,3 mg/l) és' mangánt (0,2 mg/l) tartalmaz, ezért intenzíven levegőztetik majd szűrik. A tisztítótelep egy 6 kamrás zárt levegőztető teremből és ugyancsak egy 6 kamrás nyitott szűrőtelepból áll, együttesen 144 m

2 szűrőfelülettel. A levegőztető helyiség alatt van a reakciós medence, ahol a víz a szűrőkre engedés előtt közel egy óráig tartózkodik. 4—5000 m

3 átfolyás után a szűrők eltömődnek, ezért a víz-levegő keverékkel visszaöblítik. A mosóvizet 6—8 óráig ülepítik és azt újra felhasználják. A levegőztető- és szűrőteleppel azonos térszint alatti magasságban fekszik a kapcsoló terem, a műhely és a szerszámkamra. Ezek alatt vannak a fűtés, a szűrőpince és a nagy- és kisfeszültségű telep. Innen jutunk el az 5000 m

3 befogadóképességű tisztavíztárolóhoz, amely a szűrőkről elfolyó tisztított vizet felveszi. Bár a víz csíramentes, a medence előtt klóroznak. A harmadik föld alatti szinten — a tiszta vízmedence mellett — van a gépterem 3 elektromos meghajtású körforgó szivattyúval, amelyek együttesen 1400 m

3/óra vizet tudnak a tiszta víz medencéből a városi hálózatba szállítani. A negyedik és legmélyebb szinten foglal helyet a szivattyúcsőkamra és egy hangszigetelt terem légkompresszorokkal a szűrők mosásához (levegővel és vízzel történik). A kiterjedt föld alatti teameket mesterségesen szellőztetik, mivel a megfelelő természetes szellőzés ennél az építési megoldásnál nem volt elérhető. Ezcrt a föld feletti építmény előtti terasz alatt levegőztető centrálét rendeztek be, amely óránként 32 000 m

3 levegőt cserél. Ez szolgáltatja a permetező csarnok részére szükséges 13 000 m

3 levegőt is. A levegőt kisnyomású gőzzel fűtik. A léghűtést körülvezetett vízzel végzik. Mindennemű füst- és koromszennyeződés elkerülése érdekében a művet automatikus olajtüzelésre rendezték be. A talajfeltárások szerint a talajban az alapozás helyén szerves iszapréteg volt, amely az egész építmény alapozását, kialakítását befolyásolta. Ezért a tiszta vízmedencét és gépházat egy átfutó lemezre kellett helyezni, az egyes építményrészeket pedig dilatációkkal kellett elválasztani. A vízműveknél az egészségügyi követelményeknek döntő szerep jut. A falakat a gép- és szűrőházban a tározómedence belépőjénél, a mellékhelyiségekben a mennyezetig világos csempékkel és üveglemezzel fedték be. Ezenkívül a szűrő és permetező terem belső folyosó felőli oldalait nagyfelületű üvegfallal határolták el, hogy megóvják a tisztítottal! elfolyó vizet a bakteriológiai szennyeződésektől és egyúttal a személyzet számára az ellenőrzést lehetővé tegyék. 2. ábra. A „híd-szűrő" fényképe