Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kisebb közlemények

KISEBB KÖZLEMÉNYEK ÉS ISMEBTETÉSEK ROVATVEZETŐ: STAROSOLSZKY ÖDÖN A BERLIN-RIEMEISTERFENN-I VÍZMŰVEK Illés György 628.1 (43—2.1) 1958. év elején néhány napos nyugat-németországi utazás során egy-két nagyobb város vízművét tanulmányozhattuk. A rövid időnk alatt is igyekeztünk legalább bepillantani a németek néhány új, nagy építkezésébe. Németországban —- csakúgy, mint világszerte — a laksűrűség növekedése, a rohamos ipari íejlődés, ezzel az ívó- és ipari vízigények növekedése, ugyanakkor azonban a felszíni és felszín alatti vizeknek a legkülönbözőbb ipari szennyvizek által történő szennyezése egyre nagyobb természeti kincsé teszi a vizet. Hatalmas áldozatokat hoznák a szükséges víz előteremtéséért és egyúttal a vizek szennyezéstől való megóvásáért. Stuttgart város vízellátására 150 km hosszú nyomócsővezeték épül s a Bodeni tó vizét használják fel. Bécsben befejezéshez közelednek a neusiedli 600 000 m

3-es Ivóvíztározó medence építkezései, München és Berlin új szennyvíztisztító telepeket épít. A Német Demokratikus Köztársaságban az Elba-völgyi regionális vízmű a merseburg—bitterfeldi iparvidék vízellátásának biztosítása érdekében legnagyobbrészt elkészült. Üj vízmüveket épít Nyugat-Berlin is, amely különösen nagy gonddal küzd a vízellátás megoldása terén. Berlin 3,5 millió lakosából 2,2 millió a nyugati szektorban lakik. A víztermelő telepek jelentős része — a második világháború előtt — Berlin keleti részén helyezkedett el, így a város nyugati része Berlin övezetekre való osztásával vízellátási szempontból hátrányosabb helyzetbe került. Kelet-Berlin vízművei a szükségletet ez idő szerint bőven ki tudják elégíteni, sőt egyes telepeket tartalékba lehetett helyezni. Vízszerzési szempontból Berlin kedvező helyzetben van. Altalaja nagyrészt homok, amely Berlinnek kelet-nyugati irányban áthúzódó ősjégár völgyét feltöltötte. Ennek a homoknak a vastagsága, amelyet holocén vízfolyások szelnek át és amely vízszerzésre az állandó vízutánpótlás miatt a legtöbb helyen alkalmas, 25—35 in között van, néhol azonban az 50—60 m-t is eléri. Ebben a rétegben a homok minden frakciója megtalálható. A vízszerzésre legalkalmasabb Berlin nyugati részén a Havel—Tégel-tórendszer É—D irányú völgye. Nyugat-Berlin vízszerző helyei majdnem kivétel nélkül a Havel csatorna mentén települtek, míg Kelet-Berlin víztermelő telepei a Spree és a Müggel tó térségében a város délkeleti részén helyezkednek el. (1. ábra, I. táblázat.) A berlini vízművek napi együttes maximális termelési kapacitása 1 400 000 m

3, ebből a nyugati szektor víztermelő telepei 680 000 m

3-t termelnek. Egész Berlin vízvezetéki csőhálózatának hossza 4 000 km. A vízműveknek 24 víztermelő telepe van. Ezek közül a legnagyobbak a Tegel-i, a Beelitzhof, a Friedrichshagen-i, a legkorszerűbb a Riemeisterfenn-i vízmüvek. A Riemeisterfenn-i vízmű műszaki és építészeti megoldásában a legmodernebb, azonkívül a tájképbe való kitűnő beilleszkedésével is kiemelkedik a többi vízművek közül. Jellemző az építés jó szervezésére, hogy az 5 millió márkával létesített vízmű Prof. Kurt Ilünerbcrgnck, a berlini vízművek igazgatójának ós Dipl. Ing. Grafconak a vízművek főmérnökének tájékoztatása alapján. 8 Vízügyi Közlemények