Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - VI. Szesztay Károly-Zsuffa István: A mércekapcsolatok szerkesztésének és értelmezésének néhány kérdése

90 Szesztay Károly — Zsuffa István nuit, Pozsonynál 1958. júl. 2-án hajnalban 757 cm vízállással tetőzött árhullámra vonatkozik.) Az eredeti munkalapokon a mezőny pontjait értékcsoportonként más-más színnel jelöltük. A segédváltozó kerekszámú értékeire vonatkozó kapcsolatot kijelölő izometrikus vonalakat az egyes szín- ' csoportok kiegyenlítő, ill. határoló görbéjeként állapítottuk meg. A felső tetőzéssel egyidejű vízállásokat kellő pontossággal kijelöltük, mert a feldolgozás során több mint kétszáz árhullámot magában foglaló adatanyagról rajzoltunk nagyméretű vízállásgörbéket az Engelhart szeli és Mohács közötti folyam-szakasz kilenc jellemző állomására (Engelhartszell, Struden, Krems, Bécs, Pozsony, Komárom, Budapest, Dunaföldvár és Mohács). A (15) szerinti háromváltozós kapcsolatokból nyert Il

{p, HfK.. Hértékekből a végeredményt jelentő //

2 tetőzés többnyire egyszerű átlagolással számítható : ahol n a (15) szerinti kapcsolatok (munkalapok) száma. Ha a h

(

a

x

) ; tíjf) . . . stb. segédváltozók súlya (az egyes munkalapokon talált átlagos szóródás) lényegesen eltérő, célszerű lehet a súlyozott átlagolás : Pa HP + P„ n'fl + ....+ Pt.H%> +.... + Pt M

?

) A dunai feldolgozásokban általában megelégedhettünk a számtani átlaggal, a Tisza esetében már csaknem minden viszonylatnál érdemesnek mutatkozott