Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - II. Babos Zoltán-Bokor Mihály: A növény- és állatvilág szerepe az árvédelmi biztonság kérdésében

174 Babos-—Bokor kezik. Az alapozásnál gondosan és kellő mélységig el nem távolítolt gyökérzet többé teljesen helyre nem hozható állandó hibával terheli a védővonalat. Az alapozásnál eltávolított felső talajréteggel azonban még nem küszöbölődik ki teljesen az állati járathálózatok okozta veszély, mert a földalatti folyosó és üregrendszerek gyakran a szokványos alapozási szintnél mélyebbre nyúlnak, tehát veszedelmes hibaként a gát altalajában visszamaradnak. Ezt követően építés közben a felhasznált földanyagba keveredett, vagy gondatlanul a munkahelyen hagyott gyökerek és maradványaik ugyancsak helyrehozhatatlan hibaként gyengítik az új töltést. A szerves anyagokkal többé-kevésbé fertőzött földanyagok közül legveszedelmesebb a nádgyökerekkel átszövődött talaj. Helyenként a védővonalak átépítése, fejelése folyamán kerültek be a gáttestekbe ilyen káros szennyező anyagok és bontották meg egyneműségét. Az árvédekezések folyamán elkerülhetetlen gyorsiramú töltéserősítő munka közben is gyakran megtörténik, hogy a gátak testébe, koronájába, — ugyancsak felületességből vagy gondatlanságból — nagyobb mennyiségben kerülnek be káros szerves anyagok. További nagyon veszedelmes hatása van a növényi gyökérzetnek a már kész és működő töltésekre is. A gátrézsűt elhabolás ellen védő gyepszőnyeg gyomnövényzetének gyökerei a töltés burkoló földkérgét lazítják fel, sőt karógyökereik behatolnak a töltés magjába is. A gáton vagy környezetében nőtt fák gyökei ei a töltéstestet vagy altalaját rombolják. Ezt a káros hatást előidézheti a töltés szomszédságában települt növényzet gyökérzete is, súlyosbítva esetleg még azzal, hogy nemcsak magános bokrokkal, fákkal, hanem közeli élő erdő szövevényes sűrű gyökérhálózatával állunk szemben. Nem kevésbé veszélyesek a megépített töltésekben fészkelő állatok járatai. Általában a legfelső 10—60 cm vastag talajréteget hálózzák be, egyes állatfajok azonban sokkal mélyebbre hatolnak. Különösen kedvelik a töltés koronáját és padkáit. Összefügg a tárgyalt járathálózatokkal a buzgárok veszélye is. A Tisza. Körösök és az Alsó-Duna menti védővonalakon ott, ahol az alsó homokos rétegek felett egy-több méter vastag kötöttebb talajú fedőréteg fekszik, buzgárok szinte kizárólag csak a fedőréteget átfúró fa, nád és gyomnövény-gyökerek jáiatain vagy állati eredetű üregeken, folyosókon át törhetnek fel. Töltéseink a helyi adottságok és építési, ill. karbantartási hiányosságok miatt természetesen nemcsak keresztmetszetükben egyenlőtlen felépítésűek, hanem a hosszmetszetükben is. A hosszú összefüggő lánchoz hasonló védővonal sok olyan többé-kevésbé hibás részt, láncszemet tartalmaz, amelynél a gyengébb-erősebb szivárgások, csurgások, átázások stb. kétségtelenül bizonyítják a szakasz beteg, veszélyesen hibás állapotát. És a védővonal nyújtotta biztonság nem a jó szakaszok megbízhatóságától, hanem a hibás szakaszok állapotától függ! A tanulságokból folyó feladatok Figyelemmel a növényi gyökérzet és az állati kártevők tevékenysége által védővonalainkban okozott vitathatatlanul káros és veszélyes elváltozásokra, töltésrendszerünk korszerűsítése és árvédelmi biztonságunk jelentékeny növelése érdekében lényegbevágóan változtatnunk kell védőgátjaink tervezési, építési és fenntartási szokványain. A szükségesnek látszó változtatások a következőben foglalhatók össze. 1. A töltésszelvény vizsgálatánál csak a gát leginkább megrongált külső burkoló földkérgének a mintaszelvényből való levonása után megmaradó szelvényterülettel és alakkal, ennek talpszélességével szabad számolni.