Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - II. Babos Zoltán-Bokor Mihály: A növény- és állatvilág szerepe az árvédelmi biztonság kérdésében

A növény- és állatvilág szerepe az árvédelembeyi 107 80 m-re növekedett. Ugyancsak az általában ,,féreglyukaknak" nevezett állati járat volt közvetlen okozója a már említett pörbölyi és gógai gátszakadásoknak is. Az árvíz levonulása után kiküldött bizottság által gondosan megvizsgált 39 gátszakadás közül 8-nak féreglyuk volt a közvetlen oka. Megemlíthető még, hogy az 1956. évi dunai jeges árvíz alkalmával a gerjendombori védővonalon a töltés mentett oldalából százával bújtak elő a vakondok. Az 1954. évi árvíz idején mind a Duna, mind pedig a Sió mentén fekvő árvédelmi töltések mentett oldalán számtalan vakondjárat és túrás volt észlelhető. Megfigyelték ezeknél az árvizeknél azt is, hogy a gát lábvonalának környezetében tanyát vert vakondok a vízszín emelkedését követve egyre magasabbra fúrták be magukat a töltésrézsűbe, sőt összefúrták járataikkal még az alig elkészült nyúlgátakat is. Ugyanezt tapasztalták sok helyen az 1932. évi tiszai árvíz alkalmával. A tárgyalt behatásokkal szemben nagyon érzékenyek a drága rézsűburkolatok is. Amennyire káros ezekre a növényi gyökérzet, amely felemelheti, elkorhadva pedig behorpasztja őket, ugyanúgy veszélyessé válhatnak rájuk az állati kártevők járatai is, amelyek a burkolólapok alatt kiüregelődéseket okoznak. Ezek következtében a burkolat megreped, esetleg berogy. A példák felsorolását a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet egy érdekes kísérletére való hivatkozással fejezzük be. Az 1956. évi dunai árvíz folyamán altalajában mélyen átszakadt doromlási védőgát helyreállítása után kísérletképpen az ideiglenes és az új töltés közötti teret az előbbi koronaéléig feltöltötték vízzel, majd 3 héten át vizsgálták a töltéseknek és altalajuknak az átszivárgással szembeni viselkedését. A víz leeresztése után átvágták az ideiglenes gátat. A teljesen feltárt töltéskeresztmetszet igazolta a megfigyeléseket: a gát anyaga csak talajnedves volt. de átszivárgás, átázás még nyomokban sem mutatkozott. Ez a természetes körülmények között végzett kísérlet meggyőzően bizonyítja, hogy a megfelelő anyagból és munkamódszerrel épített teljesen új töltés kifogástalanul ellenáll a szivárgásnak, tehát e tekintetben a több évtizedes múltú védőgátaknak, melyeknek bőségesen volt idejük a megülepedésre, a tömörödésié, még ellenállóbbaknak kellene lenniök. És mégis, a közelmúlt árvízi tapasztalatai szerint, ezek a töltések a kevésbé állékonyak, — a fenti kísérlet szerint nem a felhasznált földanyag meg nem felelő volta, vagy a tömörítés hiányossága miatt, hanem elsősorban azért, mert az eredetileg részben vagy egészen kifogástalan védőgát belső egyöntetűségét a sok év folyamán a növény és állatvilág káros behatása megbontja : a töltés lassan szétroncsolódik. Szinte a töltés korróziójáról beszélhetnénk. Л töltések tervezése, építése, fenntartása Végiggondolva árvédelmi töltéseink életét, megállapítható, hogy állékonyságuk vizsgálata még a legújabb elméleti kutatások alapján sem megnyugtató, ha nem veszi figyelembe azokat a természeti adottságokat, amelyek közt a töltésnek árvízkor a feladatát teljesítenie kell. Ezért az állékonyság vizsgálatánál a töltéstesi feltételezett egyneműségét enyhébb-súlyosabb mértékben megbontó növényi gyökér és állati járatrendszerek okozta nagyon káros hatást tekintetbe kell venni. Ez történhet vagy a biztonsági tényező növelésével, vagy valamely módon az említett kedvezőtlen körülmények hatásának az ellensúlyozásával. Az utóbbi látszik helyesebbnek és célravezetőnek, mert a vizsgálatoknál a helyi adottságok ezáltal érvényesíthetők a legmegfelelőbben. Összefoglalva a tapasztalatokat: a növény és állatvilág káros hatása több vonatkozásban érvényesül. Először a töltés építésének megkezdésekor jelent-