Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

4. füzet - V. Salamin Pál: Az öntözésnek és a felszíni vizek elvezetésének kapcsolatai

Az öntözések és a felszíni vizek elvezetése 46!T A mértékadó fajlagos vízhozam kiszámítása után a 6b ábrán sűrűn vonalkázott terület meghatározásával megállapítható a tározandó víz mennyisége. Ezzel az említett párhuzamos lefolyási és tározási vizsgálat végrehajtható. Az eljárásnak — amelyet nagyobb vízgyűjtőterületek vizsgálatánál alkalmazunk — a részletezése itt már nem feladatunk. A továbbiakban elsősorban azzal foglalkozunk, hogy az ezzel az eljárással kapott eredményeket hogyan kell öntözés esetében módosítanunk, alakítanunk. A tárgyalást a fölös víz származásának megfelelően folytatjuk. A kisebb vízgyűjtőterületi elemeken, ahol a felszíni víz igen gyorsan gyülekezik össze (az óra tört része, vagy legfeljebb néhány óra alatt), sűrű és jó karban tartott csatornahálózat esetében szinte nincs is összegyülekezési idő. A vízkárok zömét, amint láttuk, a késő tavaszi és a nyári, igen rövid időtartamú heves és nagy vízmennyiségű esők okozzák. Ennek megfelelően számításainkhoz a (3) függvény szerinti csapadéktörvényt használjuk, és gyakorlati előírásként elfogadhatjuk az ebből a törvényből a t = 60 perces időtartamhoz kiadódó vízmennyiség-, illetőleg intenzitásértéket. A fölösleges felszíni víz mennyiségének meghatározásához ismernünk kell azonban még a lefolyási tényezőt és a víztelenítés időtartamát is. A lefolyási tényező értéke fedetlen talajon, a 10 évenként átlagban egyszer elért vagy meghaladott intenzitású záporoknál, Mattyasovszky J. szerint [9 ] a VI. táblázatnak megfelelően alakul. Ezek az igen nagy lefolyási tényeVI. táblázat A lefolyási tényező fedetlen talajon, záporesőknél (Mattyasovszky J. adatai ) A talaj hidroszkópossága Mitschertich szerint 5,2 Ну 7,8 Ну 10,4 Ну 13,0 Ну A lefolyási tényező: országos átlagban 0,40 0,50 0,55 0,70 a Dunántúl nyugati területén 0,50 0,55 0,60 0,70 az északi területen 0,45 0,55 0,60 0,70 az észak-keleti területen 0,50 0,65 0,70 0,85 zők jól használhatók eróziós vizsgálatoknál, ahol egyes területrészeken az eső teljes időtartamán belüli rövidebb, de igen heves záporokból származó lefolyásból indulunk ki. Öntözött területek víztelenítési feladatainak megoldásánál azonban megelégedhetünk az Oroszlány I. és Dobos A. által az eső teljes időtartamára meghatározott átlagos intenzitás figyelembevételével, javasolt kisebb lefolyási tényezőkkel (VII. táblázat). A táblázat az öntözés előtti (a,) és az öntözés utáni (a

n) állapotot jellemző lefolyási tényezőket tartalmazza.

5 Ezekből a lefolyási tényezőkből a következő egyszerű megfontolás és számítás alapján határozhatjuk meg az öntözött területeket is magukba foglaló kisebb vízgyűjtőterületi elemelcre a lefolyási tényezőt: 5 A Magyar Hidrológiai Társaság Öntözési Iiizottsága elfogadta az Öntözési Szabványtervezet előírásaként ezeket a lefolyási tényezőket. Meg kell itt említenünk, hogy az ai lefolyási tényezők még mindig lényegesen nagyobbak, mint az őszi —téli —tavaszi időszakra megállapított lefolyási tényezők [16], amelyek felhasználásával a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a szerző régebbi javaslata alapján, a (6) függvény с tényezőjét számolta. Ezeknél a lefolyási tényezőknél, amelyeket a nem öntözött területek lefolyási viszonyainak jellemzésére is felhasználunk majd, a részben öntözött vízgyűjtőterületek nedvesebi» talajállapotának megfelelően nagyobb biztonsággal kellett számolnunk.